Sportbarátság járvány idején - találkoztak az egykori válogatott játékosok

A Gellért szálló különtermében örömmel üdvözölték egymást a magyar labdarúgás kiemelkedő női és férfi egyéniségei. A háziasszony, Ácsné Judit és a moderátor Borbély Zoltán már az érkezéskor jó kedvre derítették a legendákat. Külön is nagy örömöt szerzett a közösségnek az MTK egykori bajnokcsapatának játékosa, Kékesi Rezső és a férfi  magyar válogatottsági csúcstartó, Király Gábor, akik először jöttek el a klub rendezvényére.

A délután csendes és méltóságteljes megemlékezéssel kezdődött: a Válogatottak Klubjának tagjai egyperces néma főhajtással adóztak a legutóbbi találkozás óta elhunyt Göröcs János, Szűcs Lajos és Ladinszky Attila emléke előtt. Így azok a társak is búcsút vehettek a három sportembertől, akik bármilyen okból ezt korábban nem tudták megtenni.

Ezt követően a felszabadult jó kedvé volt a főszerep, hiszen a „kerek” születésnaposokat köszöntötte Borbély Zoltán. Komora Imrét 80., Kiss Lászlónét 20. születésnapjának félévszázados évfordulója, míg Both Józsefet, Juhász Istvánt és Noskó Ernőt 75. születésnapja alkalmából köszöntötte a közösség. Persze nem maradtak ki az ünnepeltek sorából a 70 évesek, Gellei Imre, Mészáros Ferenc és Pintér Sándor, a hatvanasok Disztl Péter, Kardos József, Sallai Sándor, és az idén félévszázados földi létüket ünneplő Kuttor Attila, Pisont István és Wukovics László sem. A program – a szokásoknak megfelelően – továbbiakban is mellőzte a protokolláris formaságokat. A klubtagok megismerkedhettek a férfi A-válogatott előtt álló mérkőzésekkel (Törökország–Magyarország, Magyarország–Oroszország Nemzetek Ligája-selejtezők) kapcsolatos legfontosabb információkkal, majd a kötetlen beszélgetések során kicserélték tapasztalataikat, véleményüket a koronavírus-járvány következményeiről, a szokatlan helyzet futballra és a mindennapi életükre gyakorolt hatásairól. A délután vége felé aztán már a jól megszokott múltidézésé és anekdotázásé volt a főszerep, természetesen az ilyen esetekben elmaradhatatlan ugratásokkal és „zrikákkal”.  

Búcsúzáskor szinte minden távozó jelezte: koronavírus-helyzet ide, nehézségek oda, a következő összejövetelre jó volna minél előbb alkalmat találni!