Elhunyt Ihász Kálmán

Ihász Kálmán 1941. március 6-án született Budapesten. A Budapesti Postásban kezdett el futballozni, de tizenkét évesen már a Népligetbe, a Vasashoz került, a nagybátyja, Ihász Antal (évtizedeken keresztül a piros-kékek elismert utánpótlás-edzője) ajánlotta be Szabolics Vilmosnak, a kölyökcsapat edzőjének.

A tehetséges csatár (!) már 1957-ben tagja volt az ifjúsági válogatottnak. 1959-ben a bulgáriai UEFA-tornán bronzérmes lett, majd az 1960-as ausztriai UEFA-tornán győztes korosztályos válogatottunk csapatkapitányaként mind az öt találkozón bevetették. 1964-ben olimpiai bajnokként tért haza Tokióból. Természetesen beköszöntött a nap, amelyen beöltözhetett az A-válogatott uniformisába. 1962. június 24-én Bécsben vizitáltak legjobbjaink, és Tichy Lajos két akciójával nyertek 2:1-re Ausztria ellen. Az újonc balfedezetet alakított. 1964-ben a spanyolországi Európa-bajnokságon (Nemzetek Európa Kupája) bronzérmes lett. Nem akármilyen szériát tudhatott a magáénak, első 18 válogatott mérkőzésén egyszer sem volt vesztes csapat tagja. 1962 és 1969 között huszonhét nagyválogatottságot vallhatott a magáénak.

Két világbajnokságon is járt, de egyiken sem játszott. A chilei mellőzéssel nem járt rosszul, hiszen így (akárcsak Szentmihályi Antal és Farkas János, két másik 1962-es Mundial-tartalék) szerepelhetett, sőt aranyérmes lehetett a tokiói olimpián. Az angliai már fájdalmasabb eset. Ihász Kálmán, Tichy Lajossal, Puskás Lajossal és Géczi Istvánnal itthon maradt, biztonsági tartalékként állt készenlétben.

A szovjetek elleni mérkőzés előtt Baróti Lajos kirendelte (végül nemcsak ő, de Tichy is kiutazott), a találkozó előtti este még úgy volt, a „beugró” lesz a balhátvéd. Aztán a kapitány végül váratlanul mégis a könnyebben sérült Szepesi Gusztáv mellett döntött. Talán az esetben közrejátszott, hogy néhány hónappal korábban, 1965 novemberében személyes konfliktusba keveredett a szövetségi kapitánnyal. (Miután a dél-amerikai túrára tartva egy frankfurti edzőmérkőzésen rúgást kapott, azt kérte a kapitánytól, hogy mivel Botár doktor, a csapat orvosa szerint nem tud a portya ideje alatt játszani, hadd utazhasson haza veszélyeztetett terhes feleségéhez, majd a kapitányi nem ellenére döntött a hazautazás mellett.)

Pályafutása elején gyakran támadót játszott a Vasasban, amelyet (a kölyök-, majd az ificsapatban eltöltött éveket is beszámolva) 1953-tól 1973-ig erősített. Sokoldalúságára jellemző, hogy 1958 nyarán jobbszélsőként mutatkozott be az első osztályban a Vasas szombathelyi bajnokiján, majd a következő napokban a Csepel elleni győztes bajnokin jobbösszekötőben szerepeltette Illovszky Rudolf, az összecsapás egyetlen találata az ő nevéhez fűződött. Rudi bácsi Kárpáti Béla, az állandó jobbhátvéd sérülése miatt vezényelte később hátra az alapvetően jobblábas játékost. 1960-ban a speciális lebonyolítású KK-ban győztes lett a Vasassal. Klubjával a patinás Közép-európai kupát 1962-ben, 1965-ben és 1970-ben is elhódította. Négyszer szerzett az NB I-ben aranyérmet (1960–1961, 1961–1962, 1965, 1966) és négyszer bronzot (1959–1960, 1968, 1970–1971, 1972–1973). Balhátvédet játszott a Népstadionban, amikor a Vasas hosszabbításban 4-3-ra győzött a Budapesti Honvéd ellen, elsősorban Várady Béla három találatának köszönhetően került az angyalföldiek birtokába az 1973-as Magyar Népköztársasági Kupa. Hosszú éveken át volt a Vasas csapatkapitánya, társai akkoriban – s még hosszú éveken keresztül – az akkori népszerű televíziós sorozat főhőse után Kloss kapitánynak becézték.

Baróti Lajos edzősége idején, mondhatni ereje teljében, 32 évesen, mellőzése miatt döntött a visszavonulás mellett. Mészöly Kálmánnal és Farkas Jánossal közös búcsúmérkőzésükön, 1974. február 28-án, több mint húszezer néző zsúfolódott össze a Fáy utcai pályai lelátóin. Számtalan emlékezetes mérkőzése közül különösen gyakran és nagy boldogsággal gondol vissza az 1961. szeptemberi, a Real Madrid elleni BEK-mérkőzésre, amelyen gyerekkora kedvencét, Puskás Ferencet őrízte jobbfedezetként a Bernabéuban, s „Öcsi”, noha a királyi klub nyert 3:1-re, megdicsérte. A Vasas játékosaként töltött éveinek álomtizenegyét így állította össze: Szentmihályi – Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Puskás, Farkas, Korsós.

Válogatottbeli mérkőzései közül az 1963-ban az NDK-ban megnyert Eb-selejtezőt tartotta a csúcspontnak. Azokból, akikkel együtt játszott a nemzeti tizenegyben az alábbi All-Star-csapatot állította össze: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Ihász – Solymosi, Sipos – Fazekas, Göröcs, Albert, Farkas, Rákosi.

Ihász Kálmán a visszavonulása után szakított a sporttal, 1986 márciusában megkapta a Vasas örökös bajnoka kitüntető címet. 2011-ben lett a XIII. kerület díszpolgára. Tagja volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának és a Magyar Olimpiai Bizottságnak, valamint az MLSZ által létrehozott Focisegély Alapítvány kuratóriumának elnökeként is tevékenykedett.

Ihász Kálmánt a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.