Ma ünnepli 60. születésnapját Détári Lajos, a magyar futball eddigi utolsó világklasszisa

Détári Lajos 1963. április 24-én született, Budapesten. Az Aszfaltútépítő FC pályáján kezdett futballozni, majd a Honvédhoz igazolt. Még nem volt 18 éves, amikor bemutatkozott a Tichy Lajos által irányított Bp. Honvéd első csapatában (Pécs-Bp. Honvéd 1-1). Tizenkilenc évesen már állandó csapattag volt. A kispesti csapatban vált válogatott játékossá. A Honvéddal úgy lett 1984 és 1986 között háromszor bajnok, hogy közben ő maga mindhárom alkalommal gólkirály lett az NB I-ben. 1985-ben az Év játékosának választották. 1987. június 13-án a Debrecen - Bp. Honvéd (0:2) mérkőzésen húzta fel utoljára a piros-fehér mezt.

A Döme becenévre hallgató gólerős középpályás egyik vezére volt az 1986-os vb-részvételt kiharcoló együttesnek. A vb-felkészülés során a brazilok felett a Népstadionban aratott 3-0-s siker alkalmával ő szerezte az első gólt. Mexikóban a Szovjetunió elleni vereség után, a második csoportmérkőzésen, Kanada 2-0-s legyőzésekor Détári állította be a végeredményt, ezzel ő az utolsó magyar gólszerző a vb-k történetében. A klasszis labdarúgó összesen 61-szer öltötte magára a címeres mezt, és ezalatt 13-szor volt eredményes.

1987-ben az Eintracht Frankfurt légiósa lett, és az egyetlen ott töltött idényét emlékezetes góllal zárta le, a Német Kupa döntőjében az ő szabadrúgás góljával győzött a csapata. Ezt követően az Olimpiakosz játékosa lett, a görögök 18 millió német márkát fizettek érte, akkor az addigi legdrágább magyar futballista volt. Görögországban két évet töltött, és a kupasiker mellett ugyan bajnokságot nem tudott nyerni az együttessel, de több mint 30 góljának köszönhetően nagy közönségkedvenc volt. A klub stadionjában a mai napig névre szóló széke van, minden alkalommal a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel és szeretettel fogadják. Görögország után Olaszországban folytatta pályafutását, megfordult a Bologna, az Ancona és a Genoa csapatában. Legnagyobb olaszországi sikerét az jelentette, hogy a Bolognával negyeddöntőbe jutott az UEFA Kupában. Karrierje végéhez közeledve Svájcba igazolt a Neuchatel Xamax gárdájához, s ott még a bajnokság egyik legjobbja volt, majd az osztrák másodosztályú St. Pölten, s végül Magyarországon a BVSC és a Dunakeszi következett.

Pályafutása során hat alkalommal szerepelt a világválogatottban is. A kétezres években idehaza edzőként dolgozott, fél év nagyváradi, és fél év csepeli edzősködés után a Kispest-Honvéd kispadját foglalta el, és a hetedik helyen végzett a csapattal. De volt a Fradi trénere is és egyebek mellett feljuttatta Haladást az NBII-ből az élvonalba, valamint Bozsik Péter szövetségi kapitány segítője volt 2006-ban, de a Máltán elszenvedett, történelmi Eb-selejtezős kudarcot követően az ő szerződését is felbontották. Bár a pályafutásából hiányzott a játéktudásához méltó,  igazi sztárcsapat, mégis a magyar futball eddigi utolsó világklasszisát tisztelhetjük benne.

Csapatai játékosként: 

Bp. Honvéd (1980–1987), Eintracht Frankfurt (1987–1988), Olympiakosz (1988–1990), Bologna (1990–1992), Ancona (1992–1993), FTC (1993), Genoa (1993–1994), Neuchatel Xamax (1994–1996), Sankt Pölten (1996–1998), SC Ostbahn XI Wien (2000–2001), BVSC (1999), Dunakeszi (1999–2000), Druzstevník Horná Poton

(Felsőpatony, 2001)

Válogatottság/gól: 61/13

Csapatai edzőként:

FC Bihor Oradea (román, 2000–2001), Csepel (2001–2002), Bp. Honvéd (2002), LG-ACB Ha Noi (vietnámi, 2002–2003), Haladás VSE (2003–2004), Tatabánya (2004), Diósgyőr (2004), Nyíregyháza (2004–2005), Panszerraikosz (görög, 2005), Unione FC Budapest (2005–2006), válogatott pályaedző (2006), Felsőpakony FC (2006–2007), FC Sopron (2007–2008), FC Pórosz (görög, 2008), Siófok (2008–2009), Vecsés (2009), FK Tornala (szlovák, 2009–2010), Vecsés (2010–2011), FTC szakmai igazgató (2011–2012), Felsőtárkány szakmai igazgató (2013–2014), Balatonszepezd (2015), Nagyréde (2016)

Eredményei:

3x magyar bajnok (1984, 1985, 1986), 2x MNK-győztes (1985, 1994), Szuperkupa-győztes (1993), Német Kupa-győztes (1988), Görög Kupa-győztes (1990), 3x gólkirály (1985: 18 gól; 1986: 27 gól; 1987: 19 gól), 7x világválogatott (4x FIFA-regisztrált, 1 vitatott, 2 „öregfiúk”), Európa-válogatott, vb-résztvevő (1986), 3x az év játékosa (1985 – MLSZ, 1989, 1995), a legjobb légiós az NSZK-ban (1988)