Weisz Árpádra emlékeztek Bolognában

A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján Bologna város tanácsa, a Bologna FC és a város zsidó hitközösségeinek képviselői megkoszorúzták Weisz Árpád 2009-ben felavatott emléktábláját a Bologna stadionjában, a Stadio Dall’Arában. Weisz Árpádot a mai napig a legnagyobb olaszországi edzők között tartják számon, miután a harmincas években négy bajnoki címnek volt részese: első aranyát az Ambrosiana Inter csapatával nyerte, majd a Bologna három bajnoki diadalát köszönhette neki.

Marco Di Vaio, a Bologna klubmenedzsere is részt vett az eseményen, és elmondta: a klub a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy ápolja Weisz Árpád emlékét, megismertesse tragikus életét és örökségét a ma élőkkel, illetve továbbra is támogat minden olyan kezdeményezést, amelyet a diszkrimináció bármely formája elleni harc hívott életre. Fentiek egyik jeleként a Bologna májusban Weisz Árpádról nevezi el stadionja egyik kanyarját.
A pénteki megemlékezésen részt vett Andreides Gábor történész is, aki néhány éve a 30-as évek magyar és olasz labdarúgásáról írt hiánypótló könyvet A párizsi ezüst címmel, a kötet a Magyar Labdarúgó Szövetség gondozásában jelent meg.

Egy tragikus sorsú zseni

Weisz Árpád 1923-24-ben hétszer szerepelt a magyar válogatottban, majd 1924-ben Olaszországba igazolt, először Padovába, majd az Interbe. Itt edzőként folytatta, és 1929/30-ban megnyerte az Interrel az olasz bajnokságot, 34 évesen! Legnagyobb edzői sikereit azonban az FC Bolognánál érte el, amely a 30-as években élte fénykorát. A csapat kétszer egymás után (1935/36, 1936/37) Weisz irányításával nyert bajnokságot, majd harmadszor is aranyérmes lett, de az 1938/39-es idényt bajnokságot már nem a magyar szakember irányításával fejezte be a csapat.

Zsidó származása miatt ellehetetlenítették az életét, az 1938-as bajnokságban öt forduló után át kellett adnia a helyét a német Hermann Felsnernek, s mivel a faji törvények rá is vonatkoztak, el kellett hagynia Itáliát. Párizsba, majd Hollandiába menekült, utóbbi országban a Dordrecht csapatánál dolgozott. A náci invázió után innen vitték el 1942-ben feleségével, a szombathelyi Rechnitzer Ilonával, 12 éves fiával és 8 éves lányával együtt a haláltáborba. Auschwitzban hunyt el, 1944. január 31-én.

Hatása az olasz futballra meghatározó: ő fedezte fel Giuseppe Meazzát, neki tulajdonítják az angol WM-rendszer olaszországi megismertetését. Weisz Árpád sikereit azóta sem tudta túlszárnyalni senki: mind a mai napig ő a legfiatalabb edző az olasz bajnokságban, aki háromszor is elhozta a bajnoki címet. Mindezt egy olyan korszakban, amikor az olasz futball az aranykorát élte, kétszer is világbajnok lett. Bolognában 2009-ben állítottak neki emléktáblát, a milánói Giuseppe Meazza Stadionban pedig 2012-ben.

2013. január 15-én, a Bologna–Internazionale kupamérkőzésen, a két csapat játékosai Weisz feliratú mezekben vonultak pályára, az olasz stadionokban tapasztalható rasszista megnyilvánulások elleni tiltakozásképpen, az egyedi akciót egy évente megrendezett, Weisz Árpádról elnevezett utánpótlás-torna követte.

---