Toldi ereje és Cseh (II) vitézsége
Május kilencedikén eddig mindössze egy válogatott mérkőzést játszott a magyar válogatott.
Alig több mint egy évvel az 1938-as franciaországi világbajnokság előtt – ne feledjük, akkoriban még a sportvezetés nem mondta ki a végső igent a részvételre, s a csapat előtt állt a selejtező is – még csak formálódott a Mondialon aztán ezüstérmet nyert válogatott. A Hungária úton Dietz Károly szövetségi kapitány a Szabó Antal – Vágó József, Korányi Lajos – Palotás István, Turay József, Lázár Gyula – Sas Ferenc, Cseh II László, Teleki Pál, Zsengellér Gyula, Titkos Pál tizenegyet küldte pályára, a második félidőben a Bocskai középcsatára helyett Toldi Géza játszott.
Az ellenfél, a jugoszláv válogatott akkoriban az európai középmezőnyhöz tartozott, igaz, nem sokkal korábban elért egy figyelemre méltó eredményt, 9:3-ra megverte a lengyeleket. A Kékek együttese a bajnokcsapatra, a zágrábi Gradjanskira épült, amelynek edzője a korábbi magyar válogatott fedezet, a későbbi kiváló és sikeres tréner, Bukovi Márton volt. Bukovi, ellentétben például egy másik, az országban dolgozó edzővel, Obitz Gáborral, a meccs előtt figyelmeztetett arra, hogy 'nem lesz séta' a mérkőzés.
Valóban nem lett az, Lesnik az első félidő végén szerzett gólját éppen csak ki tudta egyenlíteni Cseh II. (Magyarország–Jugoszlávia 1:1). Jellemző, hogy a magyar csapatból a balhátvéd Korányi Lajos, és a csereként beállt Toldi Géza nyújtotta a legjobb teljesítményt. Mindenesetre azt megmutatta a mérkőzés, hogy Sárosi György doktor nélkül nincs jó magyar válogatott.