Sallai Sándor 60 éves

Debrecenben született, Hajdúhadházon nevelkedett, de az iskoláit már a megyeszékhelyen járta. 1970-től a Debreceni Sportiskola igazolt játékosa volt, majd a Debreceni VSC, illetve a DMVSC mezét viselte. 1979 augusztusában legjobbja volt Japánban a junior-világbajnokságon a csoportszakaszból tovább nem jutó magyar válogatottnak.

Két évvel később már az A-válogatottban szerepelt, emlékezetes játékkal, a nagy sztár, Anghel Iordănescu kikapcsolásával debütált Bukarestben.

1983 nyaráig játszott a DMVSC-ben, akkor csapata kiesett az élvonalból, ő pedig megkapta a sorkatonai behívót. A következő hét szezont a Bp. Honvédban töltötte, ötször nyert bajnoki címet (1983–1984, 1984–1985, 1985–1986, 1987–1988, 1988–1989), kétszer Magyar Népköztársasági Kupát (1985, 1989). Az élvonalban 282 mérkőzésen öt gólt szerzett. A Lokiban egy híján száz, a kispesti klubban 182 találkozón szerepelt.

Az 1987/88-as UEFA Kupa 3. fordulójában (1987. 11. 25) a Honvéd 5. gólja Sallai passzából született a Panathinaikosz ellen:

Ötvenöt válogatott mérkőzéséből hatot az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon játszott, csak Spanyolországban, a belgák elleni találkozót nem játszotta végig. Egyetlen gólját Izland ellen szerezte, 1988-ban. Az 1988–1989-es idényben már készen volt szerződése a spanyol élvonalban szereplő Real Oviedóval, de a bundabotrány kirobbanása meghiúsította, hogy már akkor légiósnak álljon. Végül harmincévesen Svájcba szerződött, ott fejezte be a pályafutását, előbb az SR Delémont (1990–1994), majd az FC Cornol (1994–1995) tagjaként.