Mészöly Kálmán: Grosics Gyula kivételes ember volt
Mészöly Kálmán, az MLSZ tanácsadója az Aranycsapat pénteken elhunyt kapusára emlékezve elmondta: Grosics Gyula kivételes intelligenciája nagyon sokat ért a pályán.
Grosics Gyula pénteki halálhíre Mészöly Kálmánt, az MLSZ tanácsadója is megrázta. A korábbi kiváló védő annak idején a magyar válogatottban még játszott együtt a világklasszis kapussal, az 1962-es világbajnokságon mindketten tagjai voltak a magyar együttesnek, sőt a világválogatottban is szerepeltek együtt.
- Gyulát nemcsak a sportteljesítménye, hanem az emberi értékei miatt is szerettem és becsültem, nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy jó barátomnak mondhattam - emlékezett vissza a kapusra Mészöly Kálmán. - Mikor odakerültem a válogatotthoz, azonnal feltűnt, hogy óriási tekintélye van a csapaton belül. Hamar megértettem, hogy miért: a világon egyetlen kapus sem irányította olyan jól a védelmet, mint ő. Ritkán szokták elmondani róla, de aki játszott vele, jól tudja, hogy ha ő a pályán volt, a csapata gyakorlatilag eggyel több védővel játszott, annyira együtt élt a játékkal, és olyan jól irányította a többieket. Ez a csodálatos képessége annak volt köszönhető, hogy rendkívül intelligens ember volt, ez a pályán kívül is megmutatkozott, nem véletlen, hogy annak idején papnak készült. Intelligenciája, emberi tartása egészen haláláig megmaradt, az utókor nemcsak kiváló sportteljesítménye, hanem kivételes emberi értékei miatt is tiszteli majd őt. Hősiesen tűrte a betegségét is, soha nem akarta, hogy lássák rajta, ha fájdalmai vannak, csak a hozzá legközelebb állók tudták, hogy min ment keresztül a betegsége alatt.
- Gyulát nemcsak a sportteljesítménye, hanem az emberi értékei miatt is szerettem és becsültem, nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy jó barátomnak mondhattam - emlékezett vissza a kapusra Mészöly Kálmán. - Mikor odakerültem a válogatotthoz, azonnal feltűnt, hogy óriási tekintélye van a csapaton belül. Hamar megértettem, hogy miért: a világon egyetlen kapus sem irányította olyan jól a védelmet, mint ő. Ritkán szokták elmondani róla, de aki játszott vele, jól tudja, hogy ha ő a pályán volt, a csapata gyakorlatilag eggyel több védővel játszott, annyira együtt élt a játékkal, és olyan jól irányította a többieket. Ez a csodálatos képessége annak volt köszönhető, hogy rendkívül intelligens ember volt, ez a pályán kívül is megmutatkozott, nem véletlen, hogy annak idején papnak készült. Intelligenciája, emberi tartása egészen haláláig megmaradt, az utókor nemcsak kiváló sportteljesítménye, hanem kivételes emberi értékei miatt is tiszteli majd őt. Hősiesen tűrte a betegségét is, soha nem akarta, hogy lássák rajta, ha fájdalmai vannak, csak a hozzá legközelebb állók tudták, hogy min ment keresztül a betegsége alatt.