Március 29-én búcsúztatják Monostori Tivadart
A március 18-án, életének 78. évében elhunyt egykori válogatott labdarúgót Dorogon kísérik utolsó útjára.
Monostori Tivadar búcsúztató templomi szertartására 2014. március 29-én, 13.30 órakor kerül sor a dorogi Szent Borbála Bányász templomban (Bányász körönd 3.).
Monostori Tivadar 1936. augusztus 24-én született Felsőgallán, 1954-ig a Tokodi Bányász játékosa volt. Tizennyolc évesen átigazolt a Dorogi Bányász együtteséhez, amelyben 1967-ig 243 mérkőzésen 94 gólt szerzett. Legjobb idényében (1958–1959) gólkirályi címet szerzett Kisuczky Róberttel és Tichy Lajossal holtversenyben. Legjobb eredménye a bányászklubbal az 1962–1963-as idényben elért negyedik helyezés volt.
Miután a Dorogi Bányász kiesett az élvonalból, 1968-ban átigazolt a Tatabányai Bányászhoz, amelyben 1971-ig játszott. A válogatottban 1958. április 20. és 1963. május 19. között kilenc mérkőzésen négy gólt szerzett. A svédországi világbajnokságra nevezték, de ott nem játszott. Négy évvel később, Chilében, pályára lépett az argentinok elleni csoportmérkőzésen.
Visszavonulása után edzőként dolgozott a Dorogi Bányászban, a Tatabányai Bányászban, a szövetség alkalmazottjaként korosztályos válogatottnál, aztán a Ferencváros ifjúsági csapatánál, az Égszövnél, az Arab Emírségeknél, aztán az Oroszlányi Bányásznál, a Kaposvári Rákóczinál, s ismét a Fradi korosztályos csapatánál.
Monostori Tivadar 1936. augusztus 24-én született Felsőgallán, 1954-ig a Tokodi Bányász játékosa volt. Tizennyolc évesen átigazolt a Dorogi Bányász együtteséhez, amelyben 1967-ig 243 mérkőzésen 94 gólt szerzett. Legjobb idényében (1958–1959) gólkirályi címet szerzett Kisuczky Róberttel és Tichy Lajossal holtversenyben. Legjobb eredménye a bányászklubbal az 1962–1963-as idényben elért negyedik helyezés volt.
Miután a Dorogi Bányász kiesett az élvonalból, 1968-ban átigazolt a Tatabányai Bányászhoz, amelyben 1971-ig játszott. A válogatottban 1958. április 20. és 1963. május 19. között kilenc mérkőzésen négy gólt szerzett. A svédországi világbajnokságra nevezték, de ott nem játszott. Négy évvel később, Chilében, pályára lépett az argentinok elleni csoportmérkőzésen.
Visszavonulása után edzőként dolgozott a Dorogi Bányászban, a Tatabányai Bányászban, a szövetség alkalmazottjaként korosztályos válogatottnál, aztán a Ferencváros ifjúsági csapatánál, az Égszövnél, az Arab Emírségeknél, aztán az Oroszlányi Bányásznál, a Kaposvári Rákóczinál, s ismét a Fradi korosztályos csapatánál.