Ma lenne nyolcvanéves Tichy Lajos

Tichy Lajos 1935. március 21-én született Budapesten. Angyalföldről, a Jász utcából indult el meghódítani a nagyvilágot, ahol a nevelőapjával együtt élt a családja. A MÉMOSZ SE-ben lett igazolt játékos, 1947-ben, majd 1950 és 1953 között a Budapesti Lokomotívot erősítette. 1953 tavaszán UEFA-tornát nyert Belgiumban a magyar ifjúsági válogatottal. A jugoszlávok elleni brüsszeli döntő második találatát ő küldte a hálóba. 1954 elején a zuglói vasutasoktól a Bp. Honvédba került, és március 7-én, az első fordulóban bemutatkozott az első osztályban. Tinédzserként 1954-ben és 1955-ben bajnoki aranyat vehetett át a kispesti piros-fehérekkel. A két szezonban huszonnyolc meccset kapott a mesterétől, és a bajnokikon húsz találatot ért el. Másféle éremből is jutott neki: 1957–1958-ban, 1963 őszén, 1964-ben és 1969-ben ezüstöt kapott, 1958–1959-ben bronzot. Az 1969-es elveszített MNK-döntő után is ezüst került a nyakába, az Újpesti Dózsa nyert a Honvéd ellen 3:1-re a Népstadionban. 1959. augusztus 19-én az MTK-val vívott első Közép-európai Kupa-döntőn hármat rámolt be a kék-fehérek kapujába (4:3), majd a szeptember 9-én megtartott visszavágón is betalált (2:2). Ötször nyerte el a gólkirályi koronát (1959-ben, 1961-ben, 1962-ben, 1963 őszén és 1964-ben). Az Aranylabda-szavazáson 1959-ben Európa 6. legjobb játékosának voksolták, szavazatot kapott 1961-ben és 1962-ben is.

1955. május 8-án mutatkozott be a nagyválogatottban. A 63. percben Puskás Ferenc helyére állt be Oslóban. Alig tizenegy percnyi játék után megzörgette a norvégok hálóját. Tichy 1955 és 1971 között 72-szer volt A-válogatott, s 51 gólt ért el. Lényegében 1964-ig minősíthető a nemzeti tizenegy aktív tagjának, mert utána egyetlen alkalommal, 1971. szeptember 1-jén, a jugoszlávok elleni búcsúmérkőzésén kapott lehetőséget Illovszky Rudolf szövetségi kapitánytó. Tíz percet, hogy a szurkolók meg tudják tapsolni a hajdani csillagot. Kint járt három, játszott ezek közül két világbajnokságon, 1958-ban és 1962-ben összesen hét vb-gólt szerzett. Illetve lőtt egy nyolcadikat Chilében, a csehszlovákok elleni negyeddöntőben, de azt Latisev játékvezető nem adta meg. Tichy Lajos lett a magyar futballtörténelem első játékosa, aki két világbajnokságon is szerzett legalább három gólt. A magyar vb-szereplők örök góllövólistáján csak az 1954-es torna gólkirálya, Kocsis Sándor előzi meg. Az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon (Nemzetek Európa Kupája) bronzérmes lett, gólt nem szerzett.

1971-ben vonult vissza, utána edzőként folytatta a munkát. 1976-ig a Honvéd ifjúsági labdarúgóit készítette fel. 1976-tól 1982-ig a nagycsapat kispadján ült, az 1977–1978-as szezonban ezüstérmet, az 1979–1980-as bajnokságban aranyérmet nyert a piros-fehérekkel. Nemcsak az első, de mindmáig az egyetlen, aki játékosként és edzőként is bajnoki címet nyert a kispesti klubbal. 1983 és 1984 között a kuvaiti al-Shabab együttesét irányította. Hazatérését követően, 1985 és 1989 között újból a Honvéd utánpótlását pallérozta, 1989-től a klub szaktanácsadójaként tevékenykedett. Tichy Lajos 1999. január 6-án halt meg Budapesten. (Sándor Mihály írása alapján.)

---