Ma 50 éves Vincze István

Vincze István 1967. január 22-én született Tatabányán. 1976-ban kezdett futballozni a Tatabányai Bányászban, ahol 1984. szeptember 2-án mutatkozott be az első csapatban. A TBSC-ben 1988-ig szerepelt. A Bányásszal 1985-ben MNK-döntőt játszott (5-0-ra kikaptak a kék-fehérek a Bp. Honvédtól), az 1986–1987-es szezonban bronzérmet nyert (a góllövők között a maga 17 találatával – Szeibert Györggyel holtversenyben – a második helyen zárt), majd az 1987–1988-as bajnokságban ezüstérmet szerzett.

1988-ban – némileg váratlanul, hiszen az olaszok eleinte Kiprich Józsefet figyelték – az első ligás US Lecce együttesébe szerződött, a világ akkori legerősebb bajnokságába. Negyven év után ő volt az első magyar, aki legálisan, itthonról kiszerződve a calcióba került. A dél-itáliai klubban 45 meccsen négy találatot ért el. A legfontosabbat 1990. február 25-én szerezte: a tizenhatosról kapásból zúdította a labdát a vendéglátók hálójába az arrafelé szuperklasszikusnak számító Bari–Lecce összecsapáson. Parádés mozdulatával nyertek 1-0-ra a piros-sárgák a szomszédvár ellen. 1990-ig légióskodott Olaszországban, aztán hazatért, és a Bp. Honvédban folytatta pályafutását. A kispestiekkel 1990–1991-ben és 1992–1993-ban bajnoki aranyat, 1993–1994-ben bronzot vehetett át. 1994 és 1996 között a BVSC-ben játszott, és az 1995–1996-os NB I-ben a második helyen végzett a fővárosi vasutasokkal. Ugyanez a hely jutott nekik a Magyar Kupában, mert a Kispest-Honvéd FC elvitte előlük a serleget 1996-ban. Vincze mindkét finálét végig a pályán töltötte. Az elsőt 1-0-ra megnyerték a kék-sárgák, ám a másodikon az ellenfél 2-0-ra diadalmaskodott.

1996-tól újból külföldön profiskodott. 1996-tól 1997-ig a belga Germinal Ekeren, 1997 és 1999 között a portugál S. C. Campomaiorense, majd 1999-től 2000-ig a C. D. Santa Clara labdarúgója volt. 2000-ben visszatért Magyarországra, hogy előbb a Lombard FC Tatabánya (2000–2001), utóbb a Vasas (2001–2002) együttesét szolgálja. Angyalföldről vonult vissza 2002-ben. A honi élvonalban 299 mérkőzésen 92 gólt könyvelhetett el.

A nagyválogatottban alig valamivel a 19. születésnapja után, 1986. január 30-án esett át a tűzkeresztségen. Mezey György szövetségi kapitány legénységének katari túráján játszott először a legjobbak közt. 1996. június 1-jén, 44. mérkőzésén búcsúzott végleg el a nemzeti tizenegytől, amelyben nyolcszor volt eredményes 1984-ben tagja volt a Moszkvában Eb-győztes (U18) csapatnak, a harmadik, svájciak elleni csoportmeccsen ő lőtte az egyetlen gólt.

Visszavonulása után a Győri ETO FC pályaedzőjeként dolgozott 2003-ig. 2004. júniustól szeptemberig ugyanezt a posztot töltötte be Kiprich József mellett Diósgyőrben. 2007 és 2011 között a Puskás Akadémia FC alkalmazottja volt. 2011. júniusban szakmai igazgatóvá nevezték ki Tatabányán. 2013-ban visszatért Felcsútra, a PAFC U17-es együttesének kispadjára. 2016 tavaszán a klub vezetői rábízták az első csapatot, amelyet a téli zárásig felvitt az első helyre, végül mégis átadta helyét, immár az Aqvital FC Csákvár vezetőedzője.

---