Leónban háromszor kukorékolt a gall kakas

1956-ban Lisszabonban a magyar válogatott a második világháború utáni addigi történetének leggyengébb félévét zárta. A csapat kikapott a törököktől, a csehszlovákoktól és a belgáktól, döntetlent játszott a jugoszlávokkal és e találkozón a portugálokkal. Utólag már hozzátehetjük: és legyőzte a libanoni válogatottat – de az akkor még nem számított hivatalos mérkőzésnek. A portugálok kétségtelenül mumusnak számítottak, sem az A-válogatott, sem a profi válogatott nem bírt velük a harmincas években, de az Aranycsapattal, az igazi, a jó formában lévő Aranycsapattal nem voltak azonos súlycsoportban.

A magyar válogatott az Ilku – Buzánszky, Teleki, Lantos – Bozsik, Palotás –Budai II, Kocsis, Machos (Berendy), Puskás, Fenyvesi összeállításban játszott. A később a Guttmann Béla Benficájában BEK-et nyerő José Aguas szerezte meg a vezető gólt az első félidő utolsó percében, de Kocsis Sándor és Lantos Mihály góljával a válogatott fordított a második elején. Nem tudott ellenben nyerni, mert Manuel Vasques a 65. percben kiegyenlített. Ez a találkozó volt Sebes Gusztáv szövetségi kapitányi pályafutásának utolsó mérkőzése, a 69. találkozó. Guszti bácsi mérlegét rontotta ugyan 1956 tavaszának botladozása, de így is a magyar futballtörténelem legsikeresebb szövetségi kapitánya mind a megnyert titulusokat, mind – a legalább tíz meccsen dirigálókat figyelembe véve – a százalékos teljesítményt tekintve.

Az 1986-os Mundial június kilencedikén zárult a magyar válogatott számára. (Akkor azt gondoltuk, már nincs továbbjutási esély. Aztán kevésen múlt, hogy a rossz gólkülönbség ellenére, egy győzelemmel, nem tudott mégis továbblépni a csapat.) A záró találkozón az 1984-es Európa-bajnok, világklasszisokkal telerakott francia válogatott volt az ellenfél. Michel Hidalgo legénysége nagyjából félóránként vette be Disztl Péter kapuját. A 30. percben Yannick Stopyra, a 62. percben Jean-Amadou Tigana, a 84. percben Dominique Rocheteau lőtt gólt. A magyar együttes összeállítása a következő volt: Disztl – Kardos – Sallai, Róth, Garaba, Varga – Hannich (Nagy A.), Dajka, Détári – Kovács K. (Bognár Gy.), Esterházy.

1999-ben a holland-belga közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezői keretében játszott Győrben a magyar és a sokat nem utazó szlovák együttes. Bicskei Bertalan vezette a Király – Korsós Gy., Sebők V., Hrutka, Mátyus –  Halmai (Pisont), Somogyi (Preisinger), Illés, Dárdai – Sebők J., Egressy (Dombi) összeállítású magyar, egy ottani legenda, Jozef Adamec a szlovák csapatot, amelyben helyet kapott a később a Ferencvárosba szerződött Pinte Attila, akkor még a pozsonyi Inter középpályása is. Az akkoriban a határközeli Somorján élő játékos utóbb azt mondta, szerinte az elszántság, a taktikai fegyelem és az agresszivitás vezetett a győzelmükhöz. A magyar oldalon Illés Béla az ötvenedik válogatottságát ünnepelte. A meccs egyetlen gólját Martin Fabus lőtte Király Gábor kapujába, a magyar csapat továbbjutási reményei öt nap alatt, a románok elleni, bukaresti 0-2-vel és a győri 0-1-gyel végleg elszálltak.