Jött Edström, s kifejelte a válogatottunkat a vb-mezőnyből

A magyar válogatott 1965 tavaszán (még pontosabban: májusában) nem tudott nyerni a két idegenbeli mérkőzésén. Az angolok 1:0-ra nyertek a Wembleyben, az NDK-beliek pedig 1:1-et játszottak világbajnoki selejtezőn Lipcsében Baróti Lajos válogatottja ellen. Bécsben szinte telt ház fogadta a magyarokat a Práterben június 13-án. Baróti Lajos a Gelei – Szepesi, Mátrai, Sipos, Ihász – Nagy I., Rákosi – Farkas, Bene, Albert, Fenyvesi dr. összeállításban játszott. A világbajnoki selejtező bár egygólos, de sima magyar győzelmet hozott. Érdekes, hogy mindkét félidőben az utolsó perc volt a legizgalmasabb. Az elsőben Bene Ferenc szabadrúgása után a beadott labdát Fenyvesi Máté dr. a bal sarokba fejelte. A másodikban az újpesti csatár óriási erejű bombája után a lécről kipattant a labda. Jól jött a két pont a világbajnoki selejtezőkön, s visszahelyezte a csapatot a győzelmek vágányára. A csapat Bécs után megnyerte az esztendő mindhárom hátralévő mérkőzését, győzött az olaszok ellen a Népstadionban, majd két világbajnoki selejtezőn is.

A magyar válogatott nem volt jó passzban az 1972–1973-as idényben. Tulajdonképpen a lengyelek elleni olimpiai döntővel kezdődött a fekete sorozat, majd következett az osztrákok elleni két mérkőzés, két döntetlennel. Bécsben a 20. percben már 2-0-ra vezetett Illovszky Rudolf együttese, s úgy tűnt, hazahozza a két pontot. Ám Rudi Glöckner, az 1970-es vb-döntőt is vezető, tapasztalt bíró az 58. percben tizenegyest ítélt a hazaiaknak, jelezve, hogy Géczi túlságosan előre nyújtott lábbal húzott le egy labdát. Hasil belőtte a büntetőt, aztán Jara rúgott még egyet. A Népstadionban az osztrákok vezettek 2-1-re, Bálint legalább döntetlenre mentette a mérkőzést. Nem javította a hangulatot sem ez a pontvesztés, sem pedig az NDK elleni barátságos mérkőzésen elszenvedett vereség.

Talán a korábbi gyengébb eredmények miatt döntött úgy Illovszky Rudolf, hogy a svédek elleni, a világbajnoki részvételről döntő, 1973. június 13-i világbajnoki selejtezőn két újoncot (Bicskei Bertalan, Tóth András) is kezdet, illetve beállítja a Karl-Marx-Stadtban csereként már 25 percet játszó Török Pétert is. A képlet egyszerű volt: győzelem esetén a magyar, döntetlennél, vagy vendéggyőzelem esetén a svédek jutnak ki a világbajnokságra. A politika is fontosnak tartotta a mérkőzést, a különösebben nagy futballrajongónak nem nevezhető Kádár János is beült a díszpáholyba. A magyar csapat a Bicskei – Török P., Kovács J., Vidáts, Szűcs – Juhász I., Bálint, Tóth A. (Kocsis L., 46. p.) – Bene, Kozma (Szőke, 46. p.), Zámbó összeállításban szerepelt. Fordulatos volt a mérkőzés, a magyar csapat már a kilencedik percben vezetést szerzett Kozma Mihály góljával. A svédek az első félidőben kiegyenlítettek Ove Kindvall révén, majd Roland Sandberg az 55. percben vezetéshez juttatta őket. Vidáts Csaba nem sokkal később kiegyenlített, aztán a 71. percben Zámbó Sándor góljával ismét továbbjutásra állt a magyar csapat. Öt perccel később azonban Ralf Edström gólja széttörte az álmokat. A 3-3-as döntetlennel Svédország jutott ki az NSZK-ban rendezett világbajnokságra.