Ilyen sikert csak egyszer ért el magyar klubcsapat!
Ma ötven éve a magyar futball történetében egyedülálló sikert ért el a Ferencváros Mészáros József által irányított csapata. Torinóban megnyerte a Vásárvárosok Kupáját. Ez az egyetlen magyar diadal az európai kupák 1955 óta íródó, hatvanéves történetében.
Az FTC 1964 őszén túljutott a Spartak Brnón (2:0, 0:1) és a Wiener SC-n (0:1, 2:1, 2:0), utóbbival megkezdődött a hárommeccses párharcok nehéz sorozata. De a neheze még hátravolt...
A zöld-fehér legénység 1965 elején az AS Roma ellen folytatta a kupamenetelést. Kettős győzelemmel. A Rákosi Gyula és a katonai szolgálatát töltő Albert Flórián nélkül is nyert idegenben 2:1-re a csapat, érdemes megjegyezni, hogy a VVK-menetelés mindkét, nagyon fontos olaszországi állomásán Fenyvesi Máté szerezte a győztes gólt. A visszavágón már játszott Albert is – s ha már játszott, megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját.
Következett a baszk Atlético Bilbao, meg egy nagyon rázósnak ígérkező párharc. A Juhász István góljával elért hazai 1:0 után kint – hiába szerzett Varga Zoltán vezetést – 2:1-re kikapott a Fradi. Miután az idegenben szerzett gólok akkor még nem értek többet, harmadik mérkőzést kellett játszani. Szerencsére Budapesten. A „pótvizsga” ismét Fenyvesi Máté mérkőzése volt: Etxeberría öngólja után két gólt is berámolt Európa akkori egyik legjobb kapusának, Iribarnak.
A legjobb négy között Fortuna a Manchester Unitedet juttatta a zöld-fehéreknek, a másik ágon így a Juventus és az Atlético Madrid találkozott. Ma már talán kevéssé emlékezetes, de Novák Dezső a kinti és az első budapesti mérkőzésen is szerzett gólt. Az Old Traffordon 3:2-re nyertek az angolok, fontos volt 1:3 után Rákosi Gyula találata is. Mert így a Népstadionban a kiváló jobbhátvéd tizenegyesből lőtt gólja legalább a harmadik mérkőzés lehetőségét megteremtette. A Fradinak ismét szerencséje volt. A VVK-sorozatban harmadszor is harmadik mérkőzésre kényszerült, s minden alkalommal a Népstadionban újrázhatott.
Június 16-án – a majdnem teli arénában 65 000, a tévékészülékek előtt legalább tízszer annyi néző előtt – a 44. percben Karába János 30 méterről belőtte élete legnagyobb, a Fradi-táborban ma is gyakran emlegetett legendás gólját. A második félidőben Fenyvesi Máté újabb nagyon fontos góljával 2:0-ra alakult az állás, ezen szépített az utolsó percekben John Connelly, az angolok bő egy év múlva már világbajnok csatára.
A döntő? Eredetileg két mérkőzésen dőlt volna el a Juventus ellen a kupa sorsa, ám a magyar fél (!) lemondott a hazai találkozóról, vállalva, hogy egyetlen meccs döntsön, az is Torinóban. Az ok: várt a csapatra egy két és fél hetes, már jóval korábban lekötött amerikai túra. Utólag azt mondhatjuk: jó döntés volt belemenni abba, hogy csak egy mérkőzésen dőljön el a kupa sorsa. Hiszen a 90 perc során egyetlen gól született, azt pedig Fenyvesi Máté fejelte! („Novák Dezső jobbról küldött beadása után Anzolin, az olasz kapus a védőtársaival együtt Albertre indult és figyelt, Flóri fölött viszont átszállt a labda, ellenben Fenyvesi doktor senkitől sem zavartatva érkezett, és előredőlve – vigyázat: a VVK-győzelmet jelentő gól nem volt csukafejes – az olasz kapuba bólintott – írta le a futballtörténelmi gólt Lakat T. Károly a Helyünk a kupanap alatt című könyvben.)
Mindmáig ez az egyetlen magyar győzelem az európai labdarúgókupák 1955 óta íródó történetében. Fenyvesi Máté, a találat szerzője így emlékezett vissza a gólra: "Észrevettem, hogy a Juventus egyetlen taktikát alkalmaz a védekezéskor, megpróbálták kilökni Albert Flórit a labda mellől, így viszont rendre megnyílt mögötte egy üres terület. Többször megpróbáltam kihasználni ezt, és Flóri mögött érkezve lecsapni a labdára, végül a mérkőzés végéhez közeledve ez egyszer sikerült is, ebből szereztük meg a győztes gól. A döntő végig kiegyenlített volt, mi nagyon sok energiát fordítottunk a védekezésre, az volt a célunk, hogy minél kevesebb gólt kapjunk. Ezt sikerült is megvalósítani, a Juventus egyszer sem talált be, így egyetlen találat elég volt a kupa megszerzéséhez. Megérdemelten szereztük meg a trófeát, meggyőződésem, hogy akkoriban a Ferencváros Európa egyik legjobb csapata volt".
A jeles jubileumon nagyszabású megemlékezéssel és időszakos kiállítással várja a Ferencváros múzeuma az érdeklődőket. A megnyitóra meghívást kapott az ötven évvel ezelőtti torinói döntőn a Juventus színeiben kezdőként szereplő Giancarlo Bercellino, Bruno Mazzia és Gino Stacchini hármas is.
VVK-döntő
Ferencvárosi Torna Club–Juventus FC 1:0 (0:0)
1965. június 23., Torino, 30 000 néző. Jv.: Dienst (svájci)
Juventus: Anzolin – Gori, Castano, Sarti – Bercellino, Leoncini – Stacchini, Del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli
Ferencváros: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. Gólszerző: Fenyvesi dr. (74.)
A zöld-fehér legénység 1965 elején az AS Roma ellen folytatta a kupamenetelést. Kettős győzelemmel. A Rákosi Gyula és a katonai szolgálatát töltő Albert Flórián nélkül is nyert idegenben 2:1-re a csapat, érdemes megjegyezni, hogy a VVK-menetelés mindkét, nagyon fontos olaszországi állomásán Fenyvesi Máté szerezte a győztes gólt. A visszavágón már játszott Albert is – s ha már játszott, megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját.
Következett a baszk Atlético Bilbao, meg egy nagyon rázósnak ígérkező párharc. A Juhász István góljával elért hazai 1:0 után kint – hiába szerzett Varga Zoltán vezetést – 2:1-re kikapott a Fradi. Miután az idegenben szerzett gólok akkor még nem értek többet, harmadik mérkőzést kellett játszani. Szerencsére Budapesten. A „pótvizsga” ismét Fenyvesi Máté mérkőzése volt: Etxeberría öngólja után két gólt is berámolt Európa akkori egyik legjobb kapusának, Iribarnak.
A legjobb négy között Fortuna a Manchester Unitedet juttatta a zöld-fehéreknek, a másik ágon így a Juventus és az Atlético Madrid találkozott. Ma már talán kevéssé emlékezetes, de Novák Dezső a kinti és az első budapesti mérkőzésen is szerzett gólt. Az Old Traffordon 3:2-re nyertek az angolok, fontos volt 1:3 után Rákosi Gyula találata is. Mert így a Népstadionban a kiváló jobbhátvéd tizenegyesből lőtt gólja legalább a harmadik mérkőzés lehetőségét megteremtette. A Fradinak ismét szerencséje volt. A VVK-sorozatban harmadszor is harmadik mérkőzésre kényszerült, s minden alkalommal a Népstadionban újrázhatott.
Június 16-án – a majdnem teli arénában 65 000, a tévékészülékek előtt legalább tízszer annyi néző előtt – a 44. percben Karába János 30 méterről belőtte élete legnagyobb, a Fradi-táborban ma is gyakran emlegetett legendás gólját. A második félidőben Fenyvesi Máté újabb nagyon fontos góljával 2:0-ra alakult az állás, ezen szépített az utolsó percekben John Connelly, az angolok bő egy év múlva már világbajnok csatára.
A döntő? Eredetileg két mérkőzésen dőlt volna el a Juventus ellen a kupa sorsa, ám a magyar fél (!) lemondott a hazai találkozóról, vállalva, hogy egyetlen meccs döntsön, az is Torinóban. Az ok: várt a csapatra egy két és fél hetes, már jóval korábban lekötött amerikai túra. Utólag azt mondhatjuk: jó döntés volt belemenni abba, hogy csak egy mérkőzésen dőljön el a kupa sorsa. Hiszen a 90 perc során egyetlen gól született, azt pedig Fenyvesi Máté fejelte! („Novák Dezső jobbról küldött beadása után Anzolin, az olasz kapus a védőtársaival együtt Albertre indult és figyelt, Flóri fölött viszont átszállt a labda, ellenben Fenyvesi doktor senkitől sem zavartatva érkezett, és előredőlve – vigyázat: a VVK-győzelmet jelentő gól nem volt csukafejes – az olasz kapuba bólintott – írta le a futballtörténelmi gólt Lakat T. Károly a Helyünk a kupanap alatt című könyvben.)
Mindmáig ez az egyetlen magyar győzelem az európai labdarúgókupák 1955 óta íródó történetében. Fenyvesi Máté, a találat szerzője így emlékezett vissza a gólra: "Észrevettem, hogy a Juventus egyetlen taktikát alkalmaz a védekezéskor, megpróbálták kilökni Albert Flórit a labda mellől, így viszont rendre megnyílt mögötte egy üres terület. Többször megpróbáltam kihasználni ezt, és Flóri mögött érkezve lecsapni a labdára, végül a mérkőzés végéhez közeledve ez egyszer sikerült is, ebből szereztük meg a győztes gól. A döntő végig kiegyenlített volt, mi nagyon sok energiát fordítottunk a védekezésre, az volt a célunk, hogy minél kevesebb gólt kapjunk. Ezt sikerült is megvalósítani, a Juventus egyszer sem talált be, így egyetlen találat elég volt a kupa megszerzéséhez. Megérdemelten szereztük meg a trófeát, meggyőződésem, hogy akkoriban a Ferencváros Európa egyik legjobb csapata volt".
A jeles jubileumon nagyszabású megemlékezéssel és időszakos kiállítással várja a Ferencváros múzeuma az érdeklődőket. A megnyitóra meghívást kapott az ötven évvel ezelőtti torinói döntőn a Juventus színeiben kezdőként szereplő Giancarlo Bercellino, Bruno Mazzia és Gino Stacchini hármas is.
VVK-döntő
Ferencvárosi Torna Club–Juventus FC 1:0 (0:0)
1965. június 23., Torino, 30 000 néző. Jv.: Dienst (svájci)
Juventus: Anzolin – Gori, Castano, Sarti – Bercellino, Leoncini – Stacchini, Del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli
Ferencváros: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. Gólszerző: Fenyvesi dr. (74.)
A hírkategória további hírei
Szövetség
2024-11-19 19:03:02
Elhunyt Gótzy Gyula csapatorvos
Szövetség
2024-11-15 11:06:46
Idén 85 pályát újított fel az MLSZ országszerte
Szövetség
2024-11-12 22:23:19
Közel 150 ezren jelentkeztek az OTP Bank Bozsik Intézményi Programba
Szövetség
2024-11-08 23:18:18
