Gelei Józsefet köszöntötte az MLSZ

Csütörtökön délelőtt a Magyar Labdarúgó Szövetség székházában köszöntötték 75. születésnapja alkalmából Gelei Józsefet, az 1966-os világbajnokságon részt vett magyar válogatott kapusát, a tokiói olimpia aranyérmesét. A köszöntésen részt vett az UEFA Grassroots-nagykövete, az európai szövetség korábbi alelnöke és a végrehajtó bizottság tagja, Per Ravn Omdal is. A norvég sportdiplomata a hét elején az UEFA Grassroots Study Group Scheme programjára érkezett Magyarországra, és mikor meghallotta, hogy ma tartják Gelei József születésnapján, jelezte, hogy szívesen részt venne a legendás futballista köszöntésén.

Futball-legendáink közül tiszteletét tette az ünnepségen Szepesi György sportriporter, az Aranycsapat 12. tagja (akit annak idején éppen Per Ravn Omdal váltott az UEFA végrehajtó bizottságában), a korábbi játékostársak, barátok közül Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Dunai Antal, Kovács Ferenc, Szabó György, Rákosi Gyula és Fenyvesi Máté.

Az ünnepséget Vági Márton, az MLSZ főtitkára nyitotta meg, majd Berzi Sándor alelnök elevenítette fel Gelei József pályafutását, valamint személyes élményeit a kiváló kapussal kapcsolatban. Ezt követően Per Ravn Omdal kért szót, és méltatta Gelei Józsefet, felidézve legfontosabb eredményeit. A norvég sportdiplomata ezt követően Berzi Sándorral, Szepesi Györggyel és Vági Mártonnal közösen átadta az ünnepeltnek a szövetség ajándékát, egy kristályvázát. Az ünnepség koccintással, ebéddel, és jó hangulatú, kötetlen beszélgetéssel zárult.



Gelei József Kunmadarason született, de már tizenkét évesen az MTK igazolt játékosa volt. maradjunk így a klubnévnél, noha a magyar labdarúgás első ötven évének második legeredményesebb egyesülete az évtized első hat évében többször is nevet váltott, előbb Textilesnek, majd Bp. Bástyának, aztán Vörös Lobogónak, s végül újra MTK-nak hívták. Gelei József még a Bp. Vörös Lobogóból került be minden idők egyik legerősebb magyar ifiválogatottjába, a vb-ezüstérmes Vincze Jenő játékosai közé. Második számú kapus volt a csoportmérkőzések végéig játszott, 1956 tavaszi UEFA-tornán, majd a nevezetes, őszi nyugat-európai túrán, amelyről a csapat nagy része már nem tért haza.

Szinten minden kint ragadt játékos karriert csinált, Pázmándy, Makai és Németh a Servette, Sztáni az Eintracht Frankfurt és a Standard Liége, Szalai a Barcelona, a Sevilla, majd néhány amerikai csapat, a rövid időre még hazatért Kaszás a Barcelona, a Real Madrid és a Venezia játékosa lett, hogy csak néhány játékost emeljünk ki. Ám csak az előbb a bécsi Austriánál is szerepelt Mathesz Imrének és Gelei Józsefnek adatott meg, hogy világbajnokságon vegyen részt, csak a kapusnak, hogy olimpiai bajnoki címet is nyerjen, részt vegyen a Nemzetek Kupája, vagyis az európai kontinensbajnokság négyes döntőjében.

Gelei József korán, már kétévesen félárvaságra jutott, édesanyja előbb Kunmadarasról járt ingázva a fővárosba és közelébe dolgozni, majd sikerült felköltöznie a csonka családnak. A gyermeknek nagy szerencséje volt az iskolával: a Rottenbiller utcai Általános iskolában tanított magyart, történelmet és testnevelést Lakat Károly dr., a korábbi válogatott labdarúgó, a kor egyik legjobb fedezete. Ő irányította a jó mozgású, nyúlánk fiút először az ÉDOSZ-hoz (a mai Fradihoz), s aztán ő javasolta, hogy a sok jelentkező gyerektől kissé meghátráló tanítvány utazzon tovább még néhány megállót az Üllői úttól a Hungária körútig.

Az eleinte a mezőnyjátékos poszton vitézkedő legényből hamarosan kapus lett, nem is akármilyen. Neki is jutott volna Svájcban szerződés 1956 őszén, az Union Genf várta – de az anyai (haza)hívó szó sokkal erősebbnek bizonyult a lehetőségek ígéreténél. Gelei József később rövid ideig a Beloiannisz csapatában védett – a gyárban volt egyébként lakatosinas is –, majd az MTK visszahívta. Legnagyobb klubsikerét ott érte el, húszévesen az NB I bajnoka lett. 1958-tól 1961-ig a kék-fehérek, majd aztán a Vasas kapusa volt, súlyos sérülése ellenére „belefért” a néhány hónapba egy KK-győzelem, de 1962-től már Tatabányán védett. Nem csoda, egykori osztályfőnöke, Lakat Károly hívta a bányászvárosba. A Tanár úr irányította akkoriban az olimpiai válogatottat is, Gelei József oda is bekerült. Alkalmasint ő védett volna Tokióban, a csehszlovákok elleni olimpiai döntőben is, de a torna során a románok elleni mérkőzésen egy 11-es hárítása közben ujjtörést szenvedett.
Az A-válogatottban 1965. május 5. és 1966. október 30. között 11 mérkőzésen védett. Nem játszó tartalékként vett részt a spanyolországi Nemzetek Kupája-négyesdöntőben, pályára lépett az 1966-os, a negyeddöntővel zárt angliai világbajnokságon. Kiválóan védett élete első válogatott meccsén, az angolok ellen, s emlékezetes mérkőzése a World Cupon a brazilok ellen, a híres liverpooli meccsen is.
1969-ben vonult vissza, majd edzői karrierbe kezdett. 1971-ben szakedzői diplomát szerzett a TF-en. 1970-től Tatabányán, 1975-től a Szolnoki MTE csapatánál, majd 1977-től a Vasas másodedzőjeként dolgozott. 1978-tól az ausztráliai magyarok csapatát, a St. George Budapestet irányította, aztán ismét Szolnokra vezetett az útja, volt az MTK-VM technikai vezetője, irányította az élvonalban a Csepel SC-t, s dolgozott további egzotikus országokban, így Indiában, Ománba és zárásként Egyiptomban is. Közben rövid ideig a Pécsi MFC gárdáját is edzette.

Károly fiával övék a második apa-fiú páros, amelynek mindkét tagja védte a magyar válogatott kapuját. (Az elsők: Tóth György és Tóth Zoltán.) Másik fia, József kiváló sportújságíró. Hat unokája közül az egyik, Vince tehetséges kapus, az előző idényben az NB II-es Csákvárban védett, a legutóbbi hírek alapján Angliába készül próbajátékra.

---