Elhunyt dr. Orosz Pál

Orosz Pál 1934. január 25-én született Szentesen. Az ifjú labdarúgó hamar, 14 esztendősen a Szentesi MÁV igazolt labdarúgója lett. Tehetségére hamar felfigyeltek, 1952-ben rövid ideig Szegedre került, majd ugyanebben az évben már a Ferencvárosi Torna Club játékosának mondhatta magát.

A zöld-fehéreknél 15 idény során 10 alkalommal zárt dobogón: kétszer bajnok, háromszor ezüstérmes, míg ötször bronzérmes tudott lenni. Utolsó ferencvárosi idényében, 1966-ban MNK-döntőt vívhatott a csapattal.

Orosz Pál is tagja volt - mi több, a Juventus elleni döntőn is játszott - annak a csapatnak, amely a magyar klubfutball legnagyobb sikerét elérve 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját. A következő szezonban BEK (Bajnokcsapatok Európa-kupája) negyeddöntős volt a Ferencvárossal, míg a VVK-serleg megnyerése előtt egy alkalommal, az 1962-63-as szezonban a VVK elődöntőig jutott.

Az 1960-as római olimpiai játékokon bronzérmet szerzett magyar válogatott tagja volt, majd négy évvel később, a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat kerettagja volt, de pályára nem lépett.

Orosz Pál rendkívüli játékintelligenciával bíró labdarúgó volt, aki kivételes labdaérzékkel, és rúgótechnikával rendelkezett, megbízható, egyenletes teljesítményre volt képes egész pályafutása során.

Az egykori kiváló labdarúgó 1966-ban fejezte be aktív pályafutását a Ferencvárosnál, ezt követően az NB II-es Pénzügyőrhöz távozott, de 1968-ban szakosztályvezetőként visszatért a zöld-fehérekhez. Ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be, majd Marokkóba szerződött, ahol 1970 és 1973, valamint 1979 és 1982 között az El Jadida, majd a Raja Casablanca edzője lett. Dr. Orosz Pál nevét a mai napig nem felejtették el az afrikai országban, ahol úgy emlékeznek rá, mint a marokkói futball egyik legnagyobb megreformálójára.

Orosz Pál a kilencvenes években az FTC utánpótlását is irányította.

A korábbi kiváló futballista már aktív pályafutása során, 1963-ban tanári diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán, majd 1977-ben szakedzői diplomát, 1979-ben pedig doktori címet szerzett.

1964 és 1968 között a budapesti Leővey Klára Gimnázium, majd ezt követően 1970-ig a Fáy András Gimnázium testnevelési tanára volt. 1973-tól a Testnevelési Főiskola tudományos munkatársa, adjunktusa volt egészen 1986-ig. 1987-től a Sportjáték Tanszéken volt egyetemi docens, majd 1989-től tudományos munkatársként dolgozott.

Három könyvben működött közre szerzőként: az 1986-os „Edzéstervezés”, valamint az 1986-os „Sportjátékok edzése” című műveket többekkel együtt, de az 1991-es az „A labdarúgás edzéselmélete” című könyvet egyedül publikálta. 1974-ben megkapta az FTC örökös bajnoka címet.

A Magyar Labdarúgó Szövetség vezetősége és valamennyi munkatársa osztozik a gyászoló család és a Ferencvárosi Torna Club fájdalmában.

---