Egy kiskatona kirúgta a kapuba tartó labdát

1926-ban először győzött a magyar A-válogatott a csehszlovákok ellen. Egyébként először játszott Budapesten. Miután az egyik leggyakoribb ellenfélről van szó, érdemes megjegyezni a dátumot. Meg azt, hogy ez volt az utolsó válogatott mérkőzés a profizmus magyarországi bevezetése előtt. Fura meccs volt, rögzítsük először a lényeget: Takács II József és Kohut Vilmos egy-egy góljával 2:1-re nyert a magyar csapat, a vendégek, két perccel az első magyar találat után, a 38. percben, Josef Silný révén szépítettek. Ötvenöt percen át Plánicka védett a vendégeknél, balfedezetet pedig a kor egyik legkiválóbb sportembere, Karel Pešek-Káďa játszott, aki hat évvel korábban jéghokizóként és futballistaként is részt vett (sőt, ha a pályán elért eredményt vesszük, érmes is lett mindkét sportágban) az antwerpeni olimpián. Mindez csak növeli a magyar siker értékét. Kiss Gyula kapitány csapatát Fischer – Fogl II, Senkey – Furmann, Kompóti-Kléber, Borsányi – Braun, Takács II, Pataki, a 38 éves Schlosser Imre, valamint a 20 éves Kohut Vilmos alkotta. A kor általános szokásával ellentétben rengeteg volt a magyar oldalon a csere és a visszacsere! Fischer helyett a 66. és a 68. perc között Huber védett. Furmann helyett a 27. percben P. Szabó állt be, két perccel később őt Müller váltotta, majd újabb két perc múlva visszaállt az eredeti jobbfedezet, Furmann. Nem hosszú időre, mert a 37. percben megint Müller váltotta. De Furmann sem pihent sokat, mert a 41. percben beszállt középfedezetnek, Kompóti-Kléber helyére. A csehszlovákok egyenlítő gólja után Takács II-t P. Szabó váltotta, de aztán a gólzsák két perc múlva visszaállt.

1943-ban Szófiában Zsengellér Gyula brillírozott, négy gólt is szerzett, döntő része volt a 4:2-es győzelemben. De nem csak erről emlékezetes a mérkőzés, hanem hogy háromgólos magyar vezetésnél Tóth III Mátyás az üres kapura gurította a labdát. Nem lett gól, mert a kapu mögött guggoló bolgár kiskatona berohant, s óriási felszabadító rúgással tisztázott. Nem lett baj belőle, mindenki csak nevetett a mérkőzés után a történeten, a sima győzelem eloszlatta a Tóth – Rudas, Szűcs, Szalai II – Sárosi III, Perényi – Kovács II J., Szusza, Zsengellér, Bodola, Tóth III összeállítású csapat mérgét. Az egyre erősebb nagyváradi csapat, a NAC-ból egyébként négy játékost is beválogatott Vághy Kálmán szövetségi kapitány, köztük volt Perényi-Pecsovszky József…

… aki öt évvel később, 1948-ban már a román válogatottban játszott a Megyeri úton. A mérkőzés után nem akarta elhinni, hogy a kapusuk, Márki kilenc gólt kapott a magyaroktól. Ő csak hetet számolt. A Henni (Károlyi) – Rudas, Kispéter, Kónya – Bozsik, Zakariás – Egresi, Kocsis, Mészáros, Puskás, Tóth III összeállítású magyar csapatban Egresi 'Csöpi' három, Mészáros 'Dodó' József, valamint Puskás Ferenc és Kocsis Sándor két-két gólt szerzett. A nagy formában lévő bombázó, Deák Ferenc betegsége miatt nem tudott játszani, az újonc Mészáros kiválóan pótolta. Két góllal mutatkozott be, de olyan erős volt a konkurencia, hogy soha többé nem játszhatott az A-válogatottban. Ő volt aznap a csapat egyik újonca, Kocsis Sándor a másik. Ketten négy gólt termeltek.

1962-ben, a chilei világbajnokságon az angolok és a bolgárok elleni győzelem már garantálta a magyar csapat továbbjutását, így Baróti Lajos pihentethette néhány kulcsjátékosát az argentinok ellen. Grosics Gyula visszatért a kapuba, elöl a legendás Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi ötösfogat helyett a Kuharszki, Göröcs, Tichy, Monostori, Rákosi kvintett játszott. A 17. percben Göröcs János megsérült, hetekre kidőlt. Akkor még cserélni nem lehetet, így tulajdonképpen 72 percet emberhátrányban játszott a csapat. Csak a nagy formában védő Grosics Gyulán, s a derekasan dolgozó, Mátrai, Mészöly, Sárosi védelmen múlt, hogy nem kaptunk ki. Ráadásul egy kontránál Monostori Tivadar nagy helyzetbe került, de a Real Madrid korábbi kapusába, Rogelio Antonio Dominguezbe lőtte a labdát. Sebaj, a 0-0-s döntetlennel is csoportelsőként lépett tovább a válogatott.

Ugorjunk négy világbajnokságot, illetve 16 évet az időben. A helyszín továbbra is Dél-Amerika, ám Rancagua helyett Mar del Plata. Ahogy 1962-ben, 1978-ban is Baróti Lajos volt a szövetségi kapitány. A helyzet nem volt ugyanaz. Argentínában a házigazdák elleni vereség után, két eltiltottra nem számítva, a legszűkebb elitbe tartozó olaszokkal kellett játszani. Nem sikerült a bravúr. A Mészáros – Martos, Kocsis I., Kereki, Tóth J. – Csapó, Pintér, Zombori – Pusztai, Fazekas (Tóth A.), Nagy L. (Halász) összeállítású csapat esélytelen volt a pontszerzésre. A Squadra Azzurra Paolo Rossi, Roberto Bettega és Romeo Benetti egy-egy góljával a 60. percben már 3-0-ra vezetett, Tóth András a 81. percben szépített tizenegyesből. A második vereséggel a csapat gyakorlatilag elveszítette az esélyét a továbbjutásra.

1981-ben az előtte egy hónapon belül a románok elleni hazai és a norvégok elleni idegenbeli vb-selejtezőt is megnyerő magyar csapat telt ház, 68 000 néző előtt 3-1-re kikapott az angoloktól. A Katzirz – Martos, Bálint, Garaba, Varga J. – Müller (Komjáti), Nyilasi, Mucha – Fazekas (Bodonyi), Kiss L., Törőcsik öszetételű hazai csapat gólját Garaba Imre szerezte. Óriási figyelmet kapott az előmérkőzés, a Budapest–Vidék öregfiúk-találkozó is: ezen pályára lépett a 25 éves várakozás után hazatért Puskás Ferenc is.

1984-ben a franciaországi Európa-bajnokságra készülő – az ott kirobbant bundabotrány miatt a torna előtti napokban is csapatépítésre kényszerülő – belga válogatott fogadta Mezey György válogatottját. A brüsszeli Heyselben nyerhetett volna a Kovács A. – Sallai, Kardos, Garaba (Róth), Varga J. – Hannich, Nagy A., Gyimesi (Dajka) – Bodonyi, Nyilasi, Hajszán (Mészáros) összeállítású magyar csapat. Jan Ceulemans vezető gólja után Hajszán Gyula és Nyilasi Tibor találata révén fordított a válogatott, de a 89. percben Ceulemans kiegyenlített. Két éven belül ez volt a második peches döntetlen a belgák ellen.

1986-ban a szovjetek elleni 0-6 után kellett talpra állni a magyar válogatottnak június 6-án. A súlyos vereség ellenére sem akadt olyan pesszimista szurkoló, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy nem nyer Mezey György csapata Kanada ellen. Irapuatóban ezúttal győzött a magyar csapat, méghozzá Esterházy Márton és Détári Lajos góljával. Utóbbi mindmáig a legutóbbi, felnőtt világbajnokságon született magyar gól. A győzelmet a Szendrei – Sallai, Kardos, Garaba, Varga J. – Burcsa (Róth), Nagy A. (Dajka), Bognár, Détári – Kiprich, Esterházy összeállítású csapat szerezte meg.

Nagy szökkenés: már a kétezres években járunk. 2001-ben a Kobiasvilit, Ketasvilit, Arveladzét és Kaladzét is felvonultató grúzok elleni 4-1 igazán szép eredményt jelentett, különösen a négy nappal korábbi, bukaresti 0-2 után. Az első két gólt az első játékrész utolsó öt percében szerezte Mátyus János és Sebők Vilmos, majd a második játékrész első (bő negyedórájában) Korsós Attila is hozzátett még kettőt. Levan Kobiasvili szépítése nem sokat számított. Bicskei Bertalan az alábbi csapatot játszatta: Király – Sebők V., Korsós Gy.,  Mátyus – Pető T., Lisztes (Lendvai), Halmai (Dárdai), Illés, Korsós A. (Dombi) – Kabát, Horváth F.

A Lothar Matthäus-éra legváratlanabb és legnagyobb feltűnést keltő győzelmét a portugáliai Európa-bajnokság előtt aratta a magyar válogatott, Kaiserslauternben. Torghelle Sándor volt a mérkőzés hőse, két gólt lőtt Oliver Kahnnak, az első félidőben. A magyar csapat a Király – Juhász, Stark, Tóth A. – Szélesi, Bodnár, Rósa D., Leandro (Tóth B.), Huszti (Bodor) – Gera (Gyepes), Torghelle összeállításban játszott. Emeli a győzelem értékét a németek névsora: Kahn – Hinkel (Schweinsteiger), Wörns, Nowotny (Baumann), Lahm – Hamann (F.  Ernst), Frings – Ballack – B. Schneider – Klose (Brdaric), Bobic (Podolski).

Öt éve, a június másodikai, görögországi vereség után újabb Eb-selejtezőn kapott ki a magyar csapat. A norvégok túl erősnek bizonyultak. Oslóban Iversen szerzett egy gólt az első félidő közepén, de akkor még jól tartotta magát a magyar csapat. Az 58. és a 60. perc között azonban Bratsen és Carew is bevette Végh Zoltán kapuját, s ezzel eldőlt a mérkőzés. A hajrában a langaléta Carew szerzett még egy gólt. Várhidi Péter kapitányi érájában ez volt a legsúlyosabb vereség. A magyar válogatott összeállítása a következő volt: Végh – Szélesi, Juhász R., Balogh B., Vanczák – Tóth B. –  Buzsáky (Vadócz), Gera, Hajnal, Tőzsér – Priskin (Tisza).