Buzánszky Jenő: Grosics Gyula nélkül nem lett volna Aranycsapat
Buzánszky Jenő, az Aranycsapat egyetlen élő tagját megrázta Grosics Gyula halálhíre.
Az egykori csapattársat, az Aranycsapat egyetlen élő tagját, Buzánszky Jenőt a repülőtéren érte Grosics Gyula halálhíre. A sors kegyetlen párhuzama, hogy Buzánszky Jenő éppen Berlinbe utazott, hogy részt vegyen az 1954-es (a németek számára megnyert, nekünk viszont gyászos emlékű) világbajnoki döntő hatvanadik évfordulóján tartandó megemlékezésen, az amúgy is fájó emlékek felidézése sokkal nehezebb lesz Grosics Gyula halálával.
- Kegyetlen a sors, mert az 1954-es világbajnoki döntőről való megemlékezésre a tragikus hírt megelőzően is fájó szívvel készültem, de mióta értesültem Grosics Gyula haláláról, elmondhatatlan szomorúságot érzek - mondta megtörten az mlsz.hu-nak Buzánszky Jenő. - Grosics Gyula nem csak a mezszáma miatt volt az egyes számú játékosunk, nélküle aligha alakulhatott volna ki az Aranycsapat, hiába rendelkeztünk a mezőnyben világklasszis játékosokkal. A világ egyik legjobb kapusa volt, védései, bravúrja, jelenléte nélkül nem tudtuk volna elérni azokat az eredményeket, amiket az ötvenes években elértünk. Felfoghatatlan belegondolni, hogy egyedül maradtam az Aranycsapatból, nem lesz már kivel felidézni a közös emlékeket, visszaemlékezni a régi, együtt elért sikerekre. Egy nagy példaképet veszítettünk el, de az emlékének tovább kell élnie, pályafutásának példaként kell szolgálnia a jövő nemzedékei előtt is.
- Kegyetlen a sors, mert az 1954-es világbajnoki döntőről való megemlékezésre a tragikus hírt megelőzően is fájó szívvel készültem, de mióta értesültem Grosics Gyula haláláról, elmondhatatlan szomorúságot érzek - mondta megtörten az mlsz.hu-nak Buzánszky Jenő. - Grosics Gyula nem csak a mezszáma miatt volt az egyes számú játékosunk, nélküle aligha alakulhatott volna ki az Aranycsapat, hiába rendelkeztünk a mezőnyben világklasszis játékosokkal. A világ egyik legjobb kapusa volt, védései, bravúrja, jelenléte nélkül nem tudtuk volna elérni azokat az eredményeket, amiket az ötvenes években elértünk. Felfoghatatlan belegondolni, hogy egyedül maradtam az Aranycsapatból, nem lesz már kivel felidézni a közös emlékeket, visszaemlékezni a régi, együtt elért sikerekre. Egy nagy példaképet veszítettünk el, de az emlékének tovább kell élnie, pályafutásának példaként kell szolgálnia a jövő nemzedékei előtt is.