Az MLSZ emlékplakettel köszöntötte Raduly Józsefet

Raduly József 1955-ben két alkalommal játszott az A-válogatottban, és mindkét mérkőzésén, a svájciak és a svédek ellen is győzött a magyar csapat. 1959-ben egy lábtörés vetett véget élvonalbeli pályafutásának.

Visszavonulása után edzősködött, egyebek mellett a BKV Előre, a Csepel Autó (amelyben futballozott is egy keveset), az Égszöv és a Szigetszentmiklós gárdáját segítette. Dolgozott a Vasas ifistáival, sőt, az angyalföldiek legutóbbi bajnoki címnyerése idején (1976–1977) ő és Berendy Pál voltak Illovszky Rudolf segítői.

Raduly József ma is ott van a Vasas minden mérkőzésén az OTP Bank Ligában, de szívesen, frissen mesél a legendás Vasasról, és a magyar válogatottról is

– Puskás Öcsivel már gyerekkoromban ismertük egymást, tíz évesek lehettünk, amikor együtt fociztunk egy, a piactéren szerveződött kölyökcsapatban, három a három ellen. Még nálam is kisebb volt, pedig én sem vagyok egy díjbirkózó – eleveníti fel a kezdeteket.

Raduly József Balatonszárszón töltötte a gyerekkora nagy részét, majd a inasként a Gammához került, edzett is ott, miként a Ferencvárosban is. A Dreher sörgyárban kapta meg a SAS-behívót – aztán amerikai fogságba esett. Ám a „jenkik” nem marasztalták, hazaküldték. Volna, de még Németország területén elfogták a szovjetek. 1945 májusában szovjet hadifogságba került, ahonnan csak 1950 decemberében szabadult. A köztes időt a Kaukázusban éhezve és futballozva töltötte, mások mellett Avar István, becenevén Ricsi, a húszas-harmincas évek újpesti csatárlegendája társaságában.

– Kemény idők voltak, sok minden megérett bennem a hadifogságban, hazatérve másképp láttam a világot, de ez is kellett ahhoz, amilyen ember lettem – mondta köszöntésén.

A hazatérése után a Szentlőrinci AC-nál jelentkezett játékra, majd futballozott egy kicsit a Füszért csapatánál, innen a Postásba vezetett az útja. A Bp. Postás csatársora így állt fel: Raduly, Szabó III, Csernai, Bihari, Majercsik. Csernaiból később a Bayern München BEK-döntős edzője lett, de talán még ennél is érdekesebb, hogy a csapat edzőjét Baróti Lajosnak hívták.

Az újonc szélső, Raduly, góllal járult a 3–2-es idegenbeli győzelemhez. Két idényt töltött a postásoknál, aztán Baróti Lajos átvitte a Vasashoz, amelyben aztán hét bajnoki idényben 133 mérkőzést játszott, 21 góllal. Szinte alig hiányzott.


– Nagyszerű csapatunk volt, tele remek futballistával. Egy valaki számomra mégis kiemelkedett közülünk: Bundzsák Dezső. Abszolút kétlábas volt, remekül fejelt, ragyogóan szűrte az ellenfél támadásait. Emellett kapura is veszélyes volt, emlékszem, egy nemzetközi kupameccsen 5–1-re győztünk, Dezső pedig négy gólt vágott 25-ről. Rajta kívül Zakariás Józsefre gondolok szívesen, az Aranycsapatban kicsit háttérbe szorult a sztárok mögött, pedig úgy helyezkedett a pályán, mint senki. Leolvasta a játékot, aztán odaadta a labdát Cucunak – mesélte az ünnepelt.

Raduly tagja volt a piros-kékek első Magyar Népköztársasági Kupa-győztes alakulatának (1955), az első bajnokcsapatának (1957 tavasz), kétszer is elnyerte a csapattal a Közép-Európa Kupát (1956, 1957). A Rapid elleni, máig sokat emlegetett, 9–2-es meccsen két gólt is lőtt.

Az MLSZ képviseletében Vági Márton főtitkár, Gellei Imre egykori szövetségi kapitány, Berzi Sándor alelnök és Dinnyés Márton kommunikációs vezető köszöntötte a legidősebb magyar válogatott játékost.

---