A hollandok bánták Avar nagy formáját
Kiemelkedően az első sikerült a legjobban a magyar válogatott eddigi június nyolcadikai mérkőzései közül. Az elődök pontosan annyi gólt lőttek a hollandoknak 1930-ban, amennyit a többiek a további ellenfeleknek 1939-ben.
1930-ban az osztrákok elleni 2:1 után – éppen a FIFA-kongresszus után – a holland válogatott nem jelentett nehéz ellenfelet. A magyarok profik voltak, az ellenfél amatőr, s nemcsak a szó szoros, de átvitt értelmében is. Az Üllői úton a kor egyik legjobb játékvezetője, Paco Bauwens dirigálása mellett a magyar válogatott már az első félidőben eldöntötte a mérkőzés kimenetelét, három gólt is lőtt Van der Meulen kapusnak. A másodikban hozzá tett még hármat, igaz, akkor a vendégek is szereztek kettőt. A hollandok minden harmadik magyar gól után lőttek egyet. A Minder Frigyes által irányított hazai válogatott összeállítása az alábbi volt: Aknai – Mándi, Fogl III – Lyka, Bukovi, Berkessy – Dömötör, Avar, Turay, Toldi, Kohut. A gólok közül Avar István hármat, Turay József kettőt, Toldi Géza egyet szerzett. Az Újpest csatára mindössze a második mérkőzését játszotta a magyar válogatottban (korábban szerepelt a románban), a második fellépése után négy gólnál tartott.
Kevésbé szép emlék a világbajnok olaszok 1939-es budapesti fellépése. Egy évvel a párizsi világbajnoki döntő után találkozott ismét a két csapat. A játék képe és az eredmény is azt mutatta, ha befolyásolták 1938-ban Dietz kapitányt az összeállítást illetően, ha nem, az olaszoké jobb csapat. Érdekes, hogy az Üllői úton az a két olasz szerzett gólt, aki a vb-döntőben is: Silvio Piola és Gino Colaussi. A magyar válogatott összeállítása hat helyen is eltért a fináléban pályára küldött csapatétól, Polgár Gyula, Sas Ferenc, a három újpesti, Vincze Jenő, Szűcs György és Szalay Antal, valamint Titkos Pál ezúttal nem játszott. A magyar együttes a Szabó – Korámnyi, Bíró – Lázár, Turay, Balogh I – Kincses, Sárosi dr. Zsengellér, Kiszely, Gyetvai összeállításban szenvedett 3:1-es vereséget.
Az 1958-as világbajnokságra a négy évvel korábbihoz képest lényegesen szerényebb reményekkel utazott ki a magyar válogatott, de azért a walesiek elleni nyitótalálkozó előtt mindenki győztes rajtban reménykedett. A Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bozsik, Berendy – Sándor, Hidegkuti, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi tizenegy a három vb-ezüstérmes egyikének, Bozsik Józsefnek a góljával már az ötödik percben vezetést szerzett, de nem tudott nyerni. A walesiek John Charles góljával a 26. percben kiegyenlítettek, aztán tartani tudták az eredményt. Ez volt az első alkalom, hogy a magyar válogatott nem nyerte meg egy adott világbajnoki tornán az első mérkőzését. Igaz, ez volt az első alkalom abban a tekintetben is, hogy először játszott tétmérkőzést egy brit válogatottal.
Az írek megsértődnek, ha briteknek neveznénk őket, azon talán nem, ha a hatvanas évekbeli csapatukat a brit stílus képviselőinek tituláljuk. 1969-ben Dublinban ellenük nyert világbajnoki selejtezőt a magyar csapat. A bajnokságban listavezető Újpesti Dózsára épülő, Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Szűcs, Ihász – Göröcs, Albert, Zámbó – Bene, Dunai II, Kozma (Farkas) összetételű, kifejezetten támadószellemű alakulat két látványos gólt is szerzett, Dunai Antal (24. perc), majd Bene Ferenc (80. perc) révén. A kettő között (60. perc) szerezte a hazaiak leggólerősebb játékosa, Don Givens az írek gólját (60. perc). Sós Károly ezúttal egy újoncot aratott, Kozma Mihály játszott először az A-válogatottban.
A következő dátum 1994, egy héttel a dánok elleni 1-7 után 3-1-re kapott ki a magyar csapat az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra készülő belga csapattól. Az volt Verebes József utolsó mérkőzése kapitányként. A Heysel-stadionban Josip Weber és Marc Degryse révén már az első félidőben kétgólos előnybe kerültek a Vörös Ördögök, Jagodics Zoltán révén ebből az 55. percben sikerült faragni. Ám Luc Nilis a második félidő közepén lőtt még egyet, 3-1. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Végh (Koszta) – Márton – Jagodics (Herczeg), Mészöly – Kuttor, Halmai (Hahn), Lipcsei (Albert), Balog T., Puglits – Csertői, Klausz (Dombi).
1997-ben a magyar csapat 1-1-es döntetlent játszott a norvégokkal világbajnoki selejtezőn. Fontos pont volt, hozzájárult ahhoz, hogy a csapat a csoportzárás után pótselejtezőt játszhasson. A norvégok ősszel Kjetil Rekdal mesterhármasával nyertek Oslóban, esélyesebbnek számítottak, Petter Rudi góljával a Stadionban is vezettek – de Kovács Zoltán góljával kiegyenlített és pontot szerzett a magyar csapat. Az újpesti csatár sokat érő góllal mutatkozott be az A-válogatottban. Csank János az alábbi összeállításban játszatta a magyar csapatot: Babos – Kuttor, Lőrincz, Bánfi – Dombi, Farkasházy, Halmai, Sándor T. (Nyilas), Nagy N. – Orosz (Dragóner), Kovács Z. A 83. percbeli Orosz, Dragóner csere azt sejteti, jó volt a döntetlen.