A gyakorlatban is bemutatkozik a produktivitási rendszer

2018 márciusában ezért jelentős változásokról döntött az MLSZ elnöksége, többek között arról, hogy az NB I-ben átalakítja a fiatal játékosok, illetve a hazai futballisták szerepeltetését ösztönző támogatási rendszert, és bevezetésre kerül a produktivitási mutató.

A produktivitási rendszer az utánpótlásneveléssel foglalkozó sportszervezetek teljesítményét méri azon keresztül, hogy az ott nevelt fiatal labdarúgók milyen mértékben kapnak szerepet a felnőtt labdarúgásban.

Egy sportszervezet produktivitásának mérése pontrendszer segítségével történik. A pontok számításának alapja az adott sportszervezethez köthető labdarúgónak a figyelembe vehető mérkőzéseken/bajnokságokban pályán töltött perceinek száma.

Egy futballista pályafutása két részre osztható: 19 éves koráig tart a képzési időszaka, melyet a produktív szakasz követ, amelyen már pontokat termel a nevelőklubja(i) számára, mégpedig minden alkalommal, amikor tétmérkőzéseken (hazai vagy külföldi bajnoki), felnőtt- vagy utánpótlásválogatott mérkőzéseken, illetve nemzetközi kupamérkőzéseken pályára lép.

Egy játékos produktivitási pontszáma úgy jön ki, hogy a játszott percek számát össze kell szorozni a produktivitási súllyal. A produktivitási súly legkisebb szorzója 0,25 (NB III – U19-es játékos), legmagasabb pedig 3,0 (Top 5 bajnokság, felnőtt A-válogatott mérkőzés).

A produktivitási rendszert egyéves előkészítő munka, és a nemzetközi minták tanulmányozása előzte meg. A 2017–2018-as szezon második felében került sor a tesztidőszakra, a július 21-én rajtoló, új szezontól pedig már ezen pontok alapján részesülhetnek támogatásban a klubok. Fontos hangsúlyozni, hogy a támogatásokból nemcsak a 32 profi klub részesülhet – a négymilliárd forintos keretből nagyjából 300-350 utánpótlásegyesület juthat forrásokhoz minden idény után.