6:3 jubileum - Ki, hogyan játszott az Évszázad mérkőzésén?

Idézzük fel a válaszért a Népsport november 26-i számát!

Grosics Gyula: A játék változatossága következtében a magyar kapusnak bőven volt alkalma tudása bebizonyítására, Grosics ragyogóan látta el feladatát. Volt néhány olyan ragyogó védése, amelyre csak igazán nagyklasszisú, jó formában levő kapus képes. Ezek közül is kiemelkedett egy nagyszerű ütemű kifutása, mikor lábbal mentett és egy nagy védése a gólvonalon. Mindig megőrizte higgadtságát, nyugodtságát. Egyszerűen nem lehetett zavarba hozni. Öklözött, ha arra szükség volt és megfogta a labdát, amikor az látszott a legjobb megoldásnak. Hosszabb betegeskedése után nehezen volt elképzelhető, hogy Grosics ilyen nagyszerűen játsszék.

Buzánszky Jenő: Kitűnő teljesítményt nyújtott, Robbot, az angol válogatott balszélsőjét szinte teljesen kikapcsolta a játékból. Nagyszerűen helyezkedett, kitűnően fejelt, s mindezek mellett ragyogó átadásokkal indított el támadásokat. Buzánszky ezúttal is egyike volt a magyar csapat legjobbjainak.

Lóránt Gyula: Legutóbbi formáját alapul véve szintén felülmúlta a várakozást. Kitűnően helyezkedett, nagyon hasznosak voltak a közbelépései, a legjobb azonban a fejjátéka volt. A magas labdákat rendre elfejelte az angol csatárok elől. Jó néhány veszélyes támadást hárított jól időzített közbelépéseivel.

Lantos Mihály: Nehéz harcot vívott a boszorkányosan cselező Matthewssel. Ez a harc váltakozó kimenetelű volt, s ebben a harcban Lantos valamivel többször diadalmaskodott. Ha úgy látta, hogy nem tudja elvenni az angol szélsőtől a labdát, akkor mellette futott, igyekezett a támadást lassítani, hogy a magyar védelemnek legyen ideje felzárkózni. Okosan, hasznosan játszott a magyar balhátvéd is.

Bozsik József: Talán élete legjobb játékát nyújtotta ezen a mérkőzésen. Betartotta a taktikai utasítást, kifogástalanul, ragyogóan látta el nehéz szerepét. Kettős feladat hárult rá. Teljes értékű védőmunkát kellet nyújtania, s amellett a támadások elindításában is reá hárult a döntő szerep. Hatalmas munkabírással és ragyogó technikával oldotta meg ezt a kettős feladatot. Sok nehéz helyzetet tisztázott a magyar kapu előtt. Keményen, bátran, harcosan szerelt, hogy aztán mindjárt utána ragyogó cselekkel vigye fel a labdát és lehető legjobb támadásokat indítsa. Emellett elől is olyan veszélyesnek bizonyult, mint egy vérbeli csatár. Könnyedén ment át az angol védőjátékosokon, és ha alkalma nyílt rá, félelmetesen lőtt is. A gólja egyenesen csodálatos teljesítmény volt. Olyan magasfokú játékintelligenciát csillogtatott, amilyenhez hasonlót nem láttak angol pályán.

Zakariás József: Szinte minden tekintetben méltó volt kiváló fedezettársához. Egyszerű eszközökkel, de rendkívül okosan és hasznosan játszott. Taylort, az angolok egyik legveszélyesebb csatárát szinte teljesen semlegesíteni tudta, s ha megszerezte a labdát, gyorsan, jól adta előre.

Budai II László: Nagyszerű teljesítménnyel járult hozzá a ragyogó győzelemhez. Minden jó tulajdonságát csillogtatta ezen a mérkőzésen. Gyors volt, jól cselezett, beadásai használhatóak voltak, s amellett kapura is lőtt, ha arra alkalma nyílott. Eckersley jóformán tehetetlen volt Budai viharzó támadásaival szemben. Igen nagy érdeme még, hogy hallatlan munkabírással rengeteget segített a védelemnek is. Gyorsaságával lelkes játékával igen sok veszélyesnek induló angol támadást akasztott meg, de mindig volt ereje ahhoz is, hogy a következő pillanatban már gyors támadást vezessen.

Kocsis Sándor: Várakozáson felüli teljesítményt nyújtott. Elsősorban jó erőnléte volt meglepő. Igen sok támadásban vett részt és kitűnő labdákat adott csatártársainak, jobbra is, balra is. Néhány ragyogó fejessel kápráztatta el az angol közönséget, amivel beigazolta, hogy nem hiába áll a világ egyik legjobb fejelő csatára hírében. Ő is nagy kedvvel, lelkesen játszott, sok helycserét hajtott végre, elsősorban Budaival és Hidegkutival.

Hidegkuti Nándor: A csatársor legjobbja. Fáradhatatlanul küzdött, ragyogó labdákat adott társainak, veszedelmesen lőtt és a fejelés terén is kitűnt. Nagyszerű technikája igen jól érvényesült. Ragyogó cseleket láttunk tőle, különösen azok arattak nagy tetszést, amelyekkel saját magát hozta tiszta helyzetbe. Nagy munkabírására jellemző, hogy igen sokat volt hátul, segített a közvetlen védelemnek is. Ragyogóan hozta fel hátulról a labdákat és igen sok veszélyes támadást kezdeményezett. Nagyszerű lövőformában is volt ezen a mérkőzésen, s talán élete legjobb formájában játszott.

Puskás Ferenc: Neki, mint a magyar csatársor legnagyobb hírű tagjának igen nehéz dolga volt ezen a mérkőzésen. Az angolok különös figyelmet szenteltek neki, elsősorban azzal, hogy az ő lefogását a legjobb játékosra, Wrightre bízták. Emellett azonban még az angol középhátvéd is vigyázott reá. Puskás azonban ennek ellenére is nagyon hasznos, kitűnő tagja tudott lenni a magyar ötösfogatnak. Rengeteget mozgott, sok nagyszerű támadást indított el és mindig ott volt a befejezéseknél is. Ezúttal is annak a nagyszerű Puskásnak bizonyult, aki sok nehéz nemzetközi csatában vívta ki a világ legjobb labdarúgó szakértőinek legnagyobb elismerését.

Czibor Zoltán: Cikázó, villámgyors játéka egyszerűen megoldhatatlan feladat elé állította Ramseyt. Villámgyors támadásokat vezetett, s azokat rendre jól fejezte be, vagy ívelt beadással, vagy az alapvonalról hátragurított labdákkal, vagy lövéssel. Czibor hátul is igen hasznosan játszott. Amikor az angolok támadtak, sokszor látni lehetett a magyar térfélen, s különösen veszélyes Matthewsra fordított gondot. Nagy gyorsasága révén sokszor utolérte az angol jobbszélsőt, amikor az már túljutott Lantoson és veszélyesen húzott a magyar kapu felé. Mindezek mellett még arra is volt ereje, hogy a jobboldalon is vezessen támadásokat, ha a helyzet úgy kívánta.

Gellér Sándor: Csak kevés ideig játszott, s ez alatt is sokszor kellett beavatkoznia a játékba. Egy nagyon szép öklözésével azonban bebizonyította, hogy jó formában van.

---