60 éves Hannich Péter

Hannich Péter 1957. március 30-án született Győrben. 1967-ben a MÁV DAC-ban kezdett el futballozni, 1974-ben került az első csapatba. Választásában minden bizonnyal szerepet játszott a családi kötődés: édesapja, Hannich (labdarúgóként egy időben Hadnagy) Andor a győri vasutascsapatot erősítette, nagybátyja, József az ETO színeiben az élvonalban is szerepelt közvetlen a második világháború után. Péter 1977. szeptember 3-án, az új Rába-stadion megnyitóján mutatkozott be az ETO együttesében. 1979-ben megnyerte a Rába Vasas ETO-val a Magyar Népköztársasági Kupát, ám a finálén nem jutott szerephez.

A nyolcvanas évek elején vezéralakja lett Verebes József ETO-jának, amellyel kétszer lett bajnok (1981–1982, 1982–1983), kétszer ezüstérmes (1983–1984, 1984–1985), egyszer pedig bronzérmes (1985–1986). Játszott az 1984-es székesfehérvári MNK-döntőn, ahol óriási meglepetésre a zöld-fehéreket 2-1-re legyőzte az akkor még másodosztályú Siófoki Bányász. 1983-ban a Rába ETO játékosaként Pro Urbe-díjat kapott.

Középpályás létére az 1981–1982-ben huszonkét találattal gólkirály, majd egy évvel később, 20 góllal az NB I „ezüstcipőse” lett. Az ETO történetében ő nyerte el először a gólkirályi címet az élvonalban. A győriek sikerkorszakában senki sem ért el a csapatból több gólt nála. 1981 és 1986 között, első külföldre szerződéséig az élvonal legjobb játékosai között tündökölt: a Népsport átlagosztályzatai alapján 1981–1982-ben 2., 1982–1983-ban a 4., 1983–1984-ben 1., 1984–1985-ben 9., 1985–1986-ban 2. lett.

Hannich Péter a nagyválogatottban 1982.április 18-án esett át a tűzkeresztségen. Bár klubtársa, Szentes Lázár már az első percben megszerezte a vezetést, a végén mégis a peruiak győztek a Népstadionban (1-2). 1987. április 29-én volt utoljára tagja a nemzeti tizenegynek, 27 válogatott mérkőzésén 2 gólt szerzett. Az 1986-os mexikói világbajnokságon a franciák elleni vesztes mérkőzésen (0-3) kapott egy félidőnyi játéklehetőséget. 1986 és 1988 között Nagy Antallal az AS Nancy Lorraine profija volt. A lotaringiaiaknál az akkor még jóformán ismeretlen Arsène Wenger volt a trénerük az 1986–1987-es szezonban. Az együttesnek kétségtelenül a két magyar futballista volt a sztárja, hiszen rajtuk kívül csupán egyetlen válogatott, az elefántcsontparti François Zahoui tartozott a kerethez.

Hannich Péter 1988-ban visszatért a Rábához, de aztán hamarosan az MTK-VM-hez szerződött. A fővárosi kék-fehérekkel 1988 és 1991 között begyűjtött egy ezüst- (1989–1990) és egy bronzérmet (1988–1989). A magyar élvonalban 302 bajnokin 127 találatot ért el. 1992-ben rövid ideig légióskodott az ausztriai SV Mattersburgnál, lényegében véve játékos-edzői posztot töltve be.

1994-ben az ETO pályaedzőjeként dolgozott, 1999-től 2000-ig a Pápai ELC kispadján ült. 2001-ben újból az ETO pályaedzőjeként alkalmazták. 2001-től 2002-ig az Eger SE-t, 2002-től 2003-ig a Veszprémi LC-t, 2004-től 2005-ig az Ácsi Kinizsit irányította. 2005-től 2008-ig a Gyirmót FC szakvezetője volt. 2008-ban a Mosonmagyaróvár foglalkozásait vezette. Később, 2010 februárjától az ETO futsalcsapatának sportigazgatójaként dolgozott, majd onnan továbblépve 2015 végétől 2016 novemberéig a Csornai SE vezetőedzője volt.

---