55 éves Herédi Attila
Ma, január 2-án ünnepli az 55. születésnapját Herédi Attila, az Újpest korábbi válogatott játékosa, aki 1987-ben az Év játékosa volt Magyarországon.
Herédi Attila Jánoshalmán született, de a pályafutását az Újpesti Dózsában kezdte. Tizenhárom évesen már a lila-fehérek játékosa volt, 1979-ben került be az első csapat keretébe. Egy évet kölcsönjátékosként a Ganz-Mávagban töltött, majd a Megyeri útra visszatérve 1980. augusztus 13-án, a Rába ETO ellen mutatkozott be az NB I-ben. Érdekes, hogy eleinte gyakran támadót játszott, csak később került a hátvédsorba. 1982-ben és 1983-ban is tagja volt a Magyar Népköztársasági Kupa-győztes együttesnek, illetve az 1983–84-es idényben a Kupagyőztesek Európa-kupájában a Kölnt kiejtő, s csak az Alex Ferguson által irányított Aberdeen ellen elvérző alakulatnak (a hazai, 2-0-ra megnyert találkozón gólt is szerzett a skótok ellen).
1987-ben, pályafutása legjobb évében ismét az MNK győztese lett. Az esztendő végén az MLSZ az Év játékosának választotta. 1987 tavaszán bajnoki ezüstérmet nyert, a következő esztendőben bronzérmes lett, majd az 1989-1990-as idény utolsó fordulójában bajnoki címet nyert. Érdekes, hogy az aranyidényben két mérkőzésen játszott, mindkétszer a Tatabányai Bányász ellen. 1990-ben külföldre szerződött, a finn Haka csapatában futballozott visszavonulásáig.
1985. december 9-én, Irapuatóban, Dél-Korea ellen mutatkozott be az A-válogatottban, majd játszott 1986 februárjában, Ázsia válogatottja ellen Dohában is. A harmadik mérkőzését ellenben már csak a mexikói Mundial után, 1987 szeptemberében játszotta. Utoljára, s egyben ötödször 1988. március 16-án, a törökök ellen lépett pályára az A-válogatottban. Győztes meccsen, mint ahogy remek a válogatottbeli teljes mérlege is: öt találkozóból négy győzelem, nyolcvanszázalékos teljesítmény!
Pályafutása befejezése óta edzői munkát végez, pályaedzői feladatain kívül vezette a Tatabányát és a Nyíregyházát is, legutóbb az NB III-as Jászapáti munkáját irányította.
1987-ben, pályafutása legjobb évében ismét az MNK győztese lett. Az esztendő végén az MLSZ az Év játékosának választotta. 1987 tavaszán bajnoki ezüstérmet nyert, a következő esztendőben bronzérmes lett, majd az 1989-1990-as idény utolsó fordulójában bajnoki címet nyert. Érdekes, hogy az aranyidényben két mérkőzésen játszott, mindkétszer a Tatabányai Bányász ellen. 1990-ben külföldre szerződött, a finn Haka csapatában futballozott visszavonulásáig.
1985. december 9-én, Irapuatóban, Dél-Korea ellen mutatkozott be az A-válogatottban, majd játszott 1986 februárjában, Ázsia válogatottja ellen Dohában is. A harmadik mérkőzését ellenben már csak a mexikói Mundial után, 1987 szeptemberében játszotta. Utoljára, s egyben ötödször 1988. március 16-án, a törökök ellen lépett pályára az A-válogatottban. Győztes meccsen, mint ahogy remek a válogatottbeli teljes mérlege is: öt találkozóból négy győzelem, nyolcvanszázalékos teljesítmény!
Pályafutása befejezése óta edzői munkát végez, pályaedzői feladatain kívül vezette a Tatabányát és a Nyíregyházát is, legutóbb az NB III-as Jászapáti munkáját irányította.