Utolsó útjára kísérték Gyetvai Lászlót
Kedd délután eltemették a magyar labdarúgás legendás alakját, Gyetvai Lászlót.
A Ferencváros korábbi futballistáját családtagjai, barátai, valamint tisztelői körében búcsúztatták el a Farkasréti temetőben, a Magyar Labdarúgó Szövetséget Vági Márton főtitkár képviselte a búcsúztatáson, amelyen beszédet mondott Kubatov Gábor, az FTC elnöke, valamint Takács Tibor, a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke.
Gyetvai László családtagjai, barátai, tisztelői, egykori játékostársai egy-egy szál virággal búcsúztak el a korábbi fantasztikus szélsőtől.
Gyetvai László Zólyomban született 1918. december 11-én, a Felvidéken élte élete első éveit. A trianoni döntés, illetve a terület elcsatolása után Budapestre költözött a családjával. Szegény körülmények között, éveken át egy vagonban lakva élt.
1933-ban lett a Ferencváros játékosa, 1948-ban, a bajnoki bronzéremmel zárt idényben búcsúzott. Pályafutása során nyert három bajnoki címet (1938, 1940, 1941), s ugyancsak háromszor nyerte meg a zöld-fehérekkel a Magyar Kupát (1942, 1943, 1944). 1937-ben tagja volt a Közép-Európai Kupa-győztes, két évvel később a döntős csapatnak. (1938-ban nem játszott a döntőben.) Élete legjobb játékát is a KK-sorozatban, az 1939-es, Bologna elleni elődöntőben nyújtotta.
A válogatottban 1938 és 1942 között 17 mérkőzésen három gólt szerzett. Visszavonulása után, 1956 és 1959 között az Egyetértés edzője volt.
Gyetvai László családtagjai, barátai, tisztelői, egykori játékostársai egy-egy szál virággal búcsúztak el a korábbi fantasztikus szélsőtől.
Gyetvai László Zólyomban született 1918. december 11-én, a Felvidéken élte élete első éveit. A trianoni döntés, illetve a terület elcsatolása után Budapestre költözött a családjával. Szegény körülmények között, éveken át egy vagonban lakva élt.
1933-ban lett a Ferencváros játékosa, 1948-ban, a bajnoki bronzéremmel zárt idényben búcsúzott. Pályafutása során nyert három bajnoki címet (1938, 1940, 1941), s ugyancsak háromszor nyerte meg a zöld-fehérekkel a Magyar Kupát (1942, 1943, 1944). 1937-ben tagja volt a Közép-Európai Kupa-győztes, két évvel később a döntős csapatnak. (1938-ban nem játszott a döntőben.) Élete legjobb játékát is a KK-sorozatban, az 1939-es, Bologna elleni elődöntőben nyújtotta.
A válogatottban 1938 és 1942 között 17 mérkőzésen három gólt szerzett. Visszavonulása után, 1956 és 1959 között az Egyetértés edzője volt.