A 85 éves Rákosi Gyulát köszöntötte az MLSZ

Az ünnepélyes köszöntésen részt vett Berzi Sándor alelnök, Nyilasi Tibor elnökségi tag, Gellei Imre egykori szövetségi kapitány mellett Gelei József, Szentmihályi Antal, Dunai Antal, valamint Kiss Lászlóné Lukács Katalin, aki Rákosi Gyula kapitánysága alatt a női válogatott csapatkapitánya volt. Az ünnepeltet Berzi Sándor, Sipos Jenő MLSZ-szóvivő és Nyilasi Tibor is rövid beszéddel köszöntötte, melyben felidézték a ferencvárosi legenda, a népszerű „Matyi” életútjának kiemelkedő és emlékezetes állomásait és méltatták emberi kvalitásait.

Sipos Jenő kiemelte Rákosi Gyula hűségét a nemzeti válogatotthoz és Ferencvároshoz, míg Nyilasi Tibor utólag is köszönetet mondott egykori ifiedzőjének az őt egész pályáján elkísérő értékrend megalapozásáért. A személyes elemekkel gazdagon tarkított szónoklatok után, köszönő beszédében a mindig jó humorú ünnepelt megjegyezte: „Roppant büszke vagyok arra, hogy az utóbbi időben több méltatásban volt részem, mint annak idején a rossz emlékű Rákosi Mátyásnak. Üzenem a nálam fiatalabbaknak, hogy már csak ezért is érdemes ilyen sokáig élni.”

A hivatalos köszöntés és koccintás után jó kedélyű beszélgetés, és sok ugratás keretében felelevenítették Rákosi Gyula pályafutásának állomásait az egykori játszótársak és mai tisztelői.

*

Rákosi Gyula első élvonalbeli mérkőzését 19 évesen, 1957. október 27-én, a Szombathely ellen játszotta, Csanádi Árpád volt akkoriban a csapat edzője. A zöld tízes 511 hivatalos mérkőzésen lépett pályára a Fradi színeiben, ezeket 116 gólt szerzett. A klub negyedik játékosaként érte el – Sárosi György dr., Fenyvesi Máté dr. és Mátrai Sándor után – az 500. tétmérkőzéses álomhatárt. Másfél évtizeden keresztül részese volt a zöld-fehérek minden nagy sikerének, négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), kétszeres MNK-győztes (1958, 1972), VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), KK-győztes (1960) volt.

A magyar válogatottban 41 alkalommal kapott szerepet és négy gólig jutott. Első mérkőzése az az Anglia elleni találkozó volt, amit 1960. május 22-én, Albert Flórián két góljával 2:0-ra megnyert Magyarország. Egyszerre mutatkozott be a pécsi Dunai Jánossal Baróti Lajos csapatában. Részt vett az 1962-es és 1966-os világbajnokságon is, ahol mindkétszer a negyeddöntőig jutott a válogatott. 1960-ban, Rómában bronzérmet nyert az olimpiai válogatottal.

Játékos-pályafutása befejeztével edzőként maradt a futball világában, először a Ferencváros korosztályos csapatainál, majd az ifjúsági válogatott szövetségi edzőjeként tevékenykedett. 1980 és 1982 között a Kecskeméti SC-nél, aztán Kuvaitban, az en-Nasszer csapatánál dolgozott. 1982 és 1988 között a Fradi pályaedzője, közben a női válogatott szövetségi kapitánya is volt. 1988 és 1990 között Albert Flóriánnal és Szűcs Lajossal irányították a zöld-fehérek első csapatát. A kilencvenes évek elején a Tatabányai Bányászt dirigálta, majd a III. Kerületi TVE együttesénél zárta le edzői karrierjét.