Pintér Sándor 70 éves

Fontos periódusban választotta Pintér Sándort az Év játékosának az MLSZ: akkor, amikor a válogatott tizenkét éves szünet után ismét kiharcolta a világbajnoki részvételt. A Bp. Honvéd középpályása kétségtelenül a korszak egyik legjobb játékosa volt.

1950. július 18-án született Pomázon. Huszonhárom évesen a Labdarúgás hasábjain kesergett: „Nem tartozom a szerencsés fickók közé, már ami a lábamat illeti. Talán mondanom sem kell, hogy kora reggeltől késő estig kergettük a srácokkal a labdát. Jobbszélső voltam, elég jól ment a foci. Tizennégy éves koromban az MTK már felfigyelt rám. Eljöttek az egyik mérkőzésünkre engem megfigyelni, és… eltört a lábam. Két évig a futball felé sem néztem. Bátyámmal tornáztam, súlyzóztam. A Sportolj velünk füzetek hatására úgy döntöttünk, hogy szép fiúk leszünk, és izmainkat építgetjük. Aztán, úgy két év elteltével visszacsaltak a labdarúgáshoz. A »szépfiúságból« az erős felsőtest maradt. Bevallom, nem láttam kárát! … Ja, és a lábam… 1971. augusztus 28-án Barcelonában kifordult a térdem. Akkor már kezdett menni a játék a Bp. Honvédban… Három hónapot kellett kihagynom, és akkor összecsaptam egy edzésen Ruzsinszkyval. Utána operálni kellett. Összesen tíz hónap maradt ki, és éppen a legjobb korban!”

Aztán mondott egy olyan mondatot, amely mély bölcsesség, s javára legyen mondva, talán ő fogalmazta meg először: „A magyar labdarúgás legnagyobb baja, hogy a legnagyobbaknak, akik mellett tanulni lehetne, balszerencsés a pályafutásuk. Albert súlyosan megsérült, Göröcs súlyosan megsérült… Így a fiatalok nem tudnak ki mellett felnőni, naggyá válni”

Budai I László, az Aranycsapat egykori játékosa, a szentendrei Kossuth KFSE „örökös” edzője is felfigyelt rá Pomázon. Pintér Sándor 1969 februárjában bevonult katonának Szentendrére. A katonai főiskola csapatában játszott egy éven át, majd átvezényelték a Bp. Honvédba. 1970. január 13-án, pénteken öltötte először magára új klubja mezét. 1981-ig 247 bajnokin 30 gólt szerzett. Legnagyobb sikere az 1979–1980-as bajnokság végén nyert aranyérem volt, háromszor is második volt a kispestiekkel (1971–1972, 1974–1975, 1977–1978). Ezüstérmet kaptak a honvédosok a Magyar Népköztársasági Kupa 1973-as döntője, miként kétszer a Közép-európai Kupa-sorozat (1975, 1978) után is.

Klubályafutása csúcspontjaként az 1978–1979-es UEFA-kupa-menetelést emlegeti, amelyben a Bp. Honvéddal az Ajaxot is kiejtették.

A válogatottban 1975. március 26-án esett át a tűzkeresztségen, 1978. november 15-ig 39-szer szerepelt, lőtt egy gólt a luxemburgiaknak, egyet pedig, az 1978-as Mundialra vezető út utolsó előtti állomásán, a Népstadionban a bolíviaiaknak is. Argentínában mindhárom csoportmeccsen szerepelt. Nem is rosszul, következtethetünk erre abból is, hogy a következő augusztusban César Luis Menotti, az alkalmi világválogatott edzője meghívta New Yorkba, ahol a Cosmos legénysége mérkőzött a földkerekség legjobb futballistáiból verbuvált csapattal. A világbajnoki kudarc miatt azonban nagy volt itthon a felháborodás, így Pintér nem kapott engedélyt az utazásra.

1982 nyarán a Royal FC Antwerpenhez szerződött. Egy rendkívül súlyos térdsérülés miatt azonban az előtt vissza kellett vonulni, hogy egyetlen bajnokit is vívhatott volna a belga klub mezében. Visszavonulása után több vállalkozást vezetett, vendéglősként is próbálkozott. Az aktuális munkájával párhuzamosan kisebb környékbeli csapatok kispadján ült, így a Pilisvörösvárén (2001), a Turáén (2003), a Pomázén (2003), a Budakalászén (2004), az Örkényén (2006), majd újra a Budakalászén (2006–2007).