Nyolcvanéves a hajdani vb-csatár, Bencsics József

Az 1933. augusztus 16-án született támadó szülővárosában, Szombathelyen kezdett futballozni, nem váltott klubot, mégis volt a Szombathelyi Lokomotív, a Szombathelyi Törekvés és végül, 1956-ban a Szombathelyi Haladás játékosa is.

1957 elején került fel Újpestre, a lila-fehérekhez, ott töltötte pályafutása legsikeresebb négy évét. Mit tesz a véletlen (no, meg a sorsolás), első bajnoki meccsét új klubjában éppen Szombathelyen játszotta, de már a Haladás ellen. A Komáromi – Zalai, Várhidi, Farsang – Borsányi, Halmai – Bencsics, Virág, Mihály, Tóth, Győrvári összeállítású, Aspirányt és a Dél-Amerikában járt Szuszát még nélkülöző Dózsa az „új fiú” góljával egyenlítve szerzett pontot. Először május 12-én, a Népstadionban játszott együtt a Bencsics, Szusza, Aspirány belsőhármas, megerősítve a vb-ezüstérmes Tóth Mihállyal, a lila-fehérek 2:1-re legyőzték a Ferencvárost. A félidényes bajnokságot a harmadik helyen zárták.

Bencsics József bekerült a válogatottba, sőt játszott a csapat északi túráján, a svédek elleni találkozón. A második válogatottságát ugyancsak Svédországban, de a mexikóiak ellen ünnepelhette – a világbajnokságon, még hozzá góllal. 1958-ban hét meccsen is játszott a legjobbak között, aztán többet sohasem. Pedig még 1961-ig az Újpesti Dózsa játékosa volt, nyolc mérkőzésen játszott az 1960-as bajnokcsapatban is.

1961-ben a Belügyminisztérium által támogatott fővárosi klub Pécsre vezényelte, a helyi Dózsához. Alkalmanként helyet kapott a baranyai gárdában, 52 év távlatából is remeknek tűnik a Kamondi, Györkő, Dunai I, Dunai II, Bencsics ötösfogat. Ám akkorra már messze került egykori önmagától. Alig egy félidény alatt végleg elveszett az élvonalbeli futball számára.

---