Nyolcvan éve született Farkas János

Farkas János 1942. március 27-én született Budapesten, a IX. kerületben. Nem lehetett tehát véletlen, hogy 11 esztendős korában a ferencvárosi Fások (a Sebes Gusztáv alapította egykori Ferencvárosi Törekvés) kölyökcsapatában kezdte a labdarúgást. Abban az évben szörnyű csapás érte, meghalt az édesapja. A futball némileg segített enyhíteni a fájdalmait. Két esztendő múlva a barátai a László Kórház együtteséhez csalták. Onnét hívta meg a szövetségi kapitány a triálra, és a rostán olyan jól ment neki a játék, hogy bekerült az ifjúsági válogatottba. 17 esztendősen megkereste a Vasas, 1959 szeptemberében a piros-kékekhez igazolt. A debütálása felemásra sikeredett, 1959. szeptember 5-én 2:1-re kikaptak a Haladástól, ám a szépítő gólt ő szerezte. 1960-ban az ifjúsági válogatottal az UEFA-torna győztese lett. Miután 1961-ben az édesanyja is elhunyt, 19 esztendősen teljes árvaságra jutott. Igaz, abban az évben megnősült.

1961. december 13-án bemutatkozott a nagyválogatottban, Santiagóban 0:0-t ért el a csapat Chilével szemben. 1963-ban kölcsönjátékosként a Ferencvárossal VVK-elődöntős volt.

1962 és 1964 között nem játszott a nemzeti együttesben. Kint járt ugyan a chilei világbajnokságon, de nem jutott lehetőséghez. Tegyük hozzá: kedvenc posztján, balösszekötőben Tichy Lajos volt az első számú jelölt a nemzeti tizenegyben. De másutt sem volt kisebb a konkurencia: szinte verssé vált a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi ötösfogat névsora. 1964-ben olimpiai bajnok lett Tokióban, mi több, a 2:1-re megnyert döntőben az első magyar gól előtt az ő labdája került a csehszlovák Weissről a saját kapujába.

Akkoriban indult be igazán a karrierje: 1964-ben a spanyolországi Európa-bajnokságon (Nemzetek Európa Kupája) bronzérmet vehetett át. Az 1966-os világbajnokságon, Liverpoolban, az Everton stadionjában az 1930 óta megrendezett tornák addigi talán legszebb gólját zúdította kapásból a brazilok hálójába.

A Vasas négy bajnoki aranyérmének (1960–1961, 1961–1962, 1965, 1966), három KK-győzelmének (1962, 1966, 1970) lehetett tulajdonosa. A teljes angyalföldi mérlege 1959-től 1972-ig: 270 bajnokin 169 találatot jegyzett, ezzel a klub öröklistáján a második. 1966 volt egész karrierjének a legemlékezetesebb éve: 25-ször zörgette meg az ellenfelek hálóját, és ez a mennyiség a gólkirályi címét jelentette. Megszerezte bajtársaival az NB I aranyát, elhódította a Közép-európai Kupát, és a Goodison Parkban káprázatos gólt vágott Gilmar kapujába. Azon az őszön négyet rúgott a franciáknak (4:2) és hármat az osztrákoknak (3:1) a Népstadionban. (A két meccsen egyedül volt eredményes a mieink közül.) Ráadásnak az esztendő végén a média munkatársai beválasztották az Év csapatába. A France Football Aranylabda-szavazásán 1966-ban a 7., 1967-ben a 10. helyen végzett.

Az 1967-es Hexagonal-tornán az egyik chilei újság, a Revista Gol y Gol az eposzba illő El ciclón húngaro (A magyar ciklon) nevet adományozta neki. Chilei rajongói Concepción városában ma is működő Farkas Klubot alapítottak. Néhány éve avatták fel a Jancsikának becézett klasszis domborműportréját.

1968-ban – a magyarok közül Albert, Szűcs és Novák, valamint a játékvezető Zsolt István társaságában – meghívást kapott a világválogatottba, Brazíliába.

1969-ben, Marseille-ben öltötte utoljára magára a címeres mezt, 1969. december 3-án klubtársa, Puskás dr. állt be a helyére a 61. percben. A nemzeti tizenegyben 33 alkalommal lépett pályára, és 19 gólt szerzett .

Farkas János 1989. szeptember 29-én hunyt el a fővárosban. A szíve vitte 47 évesen a sírba.