Nyolc meccs a legendás újpesti nyolcassal - Göröcs Jánosra emlékezünk

Elhunyt Göröcs János

Életének 81. évében elhunyt Göröcs János, az Újpesti Dózsa legendás jobbösszekötője, középpályása, 62-szeres válogatott, olimpiai bronzérmes labdarúgó.

Tovább

1959. június 28., Magyarország–Svédország 3:2
Az egy évvel korábban világbajnoki ezüstérmes svédek ugyan külföldön játszó csillagaik nélkül, de nagyon erős csapattal érkeztek a Népstadionba. A megfiatalított, történetében először a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi támadó ötössel kezdő magyar válogatott 72 000 néző előtt 3:2-re nyert, Göröcs két góljával. Albert Flórián ezen a meccsen debütált a nemzeti tizenegyben. „Sándor, Göröcs és Albert tűnt ki a magyar csapatból” - írta másnap a Népsport, Titi pedig évtizedekkel később úgy mesélte, hogy a két gólja közül az egyik pályafutása egyik legszebbje volt.

1959. október 25., Magyarország–Svájc 8:0
Szinte hihetetlen győzelmet aratott a válogatott az öt évvel korábban még vb-negyeddöntős svájciak ellen. A Grosics – Mátrai, Sipos, Novák – Bundzsák, Kotász (Bozsik) – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Szimcsák I összeállítású legénység 8:0-ra győzött. A 35. percben már hatgólos előnyben volt a magyar válogatott, Göröcs, Tichy, Sándor, Albert találatával, aztán Tichy újabb két góljával. Ehhez képest a második félidőben visszafogottan játszott a magyar válogatott, noha Tichy és Göröcs révén akkor is szerzett egy-egy gólt. A nagyszerű játék csak tovább növelte a magyarok amúgy sem csekély tekintélyét külföldön. Az év végi Aranylabda-szavazáson a kezdő tizenegyből öten (Grosics, Bundzsák, Göröcs, Albert, Tichy) is szavazatot kaptak. Abban az esztendőben, Puskás Ferencet is beleértve, a 27 voksot kapott játékosból hat magyar volt! Titi teljesítményéről így írt a mérkőzés másnapján a Népsport: „Göröcs sokszor csillogtatta finom technikáját, cseleivel becsapta a védőket, ügyesen kombinált.”

1960. november 20., Magyarország–Ausztria 2:0
A vendégeknek, akik nem sokkal korábban legyőzték a szovjet és a spanyol csapatot is, nagyon jó volt a híre. Ám a Baróti Lajos által dirigált magyar csapat kiválóan játszott, s még szerencséje is volt: Grosics ösztönös-bravúros védésével indult a 75. percben egy olyan ellenakció, amely a biztos osztrák gól helyett magyar találatot hozott, Göröcs János lőtte. A 90. percben Machos Ferenc gólja biztosította be a győzelmet. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics – Sóvári, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Solymosi –Sándor, Göröcs, Albert (Machos), Monostori (Tichy), Fenyvesi dr. Ez volt a két válogatott első egymás elleni mérkőzése az 1956-os forradalom óta. Korábban (az 1938-as Anschlusst követő hét esztendőt leszámítva) soha nem volt ilyen hosszú szünet a magyar–osztrák meccsek történetében.

1961. november 29., Újpesti Dózsa–Ajax 3:1
Az 1961–1962-es Kupagyőztesek Európa-kupája-idényben az újpestiek az elődöntőbe jutottak, Göröcs János és Solymosi Ernő lett holtversenyben a sorozat gólkirálya. Titi az első körben egy gólt szerzett Máltán a Floriana ellen, majd négyet az emlékezetes, 10:2-es visszavágón. De a legjobb játékát a holland Ajax ellen nyújtotta. Az első mérkőzés elveszítése után a Népstadionban 3:1-re nyertek a lilák, mégpedig a két gólt is szerző Göröcs vezérletével. A Bene, Göröcs, Lenkei, Kuharszky, Rossi ötös jobbösszekötőjéről így írt a Népsport: „A támadósorban elsősorban Göröcs dicsérhető. Szünet után magára talált, s ekkor szinte minden megmozdulása gól veszélyt jelentett.”

1966. szeptember 3., Internazionale–Újpesti Dózsa 2:3
Következzen egy barátságos mérkőzés: 1966 szeptemberében a Dózsa álomjátékkal verte meg a fénykorát élő milánói Intert a San Siróban. A Népsport tudósítása szerint Göröcs a jók közül is kiemelkedett („A mezőny legjobbja Göröcs volt. Rutinos karmesterként irányította a csapatot, sőt befolyásolni tudta az ellenfél játékát is. Szinte minden kezdeményezés tőle indult el"), a vesztes oldalon játszott Sarti, Burgnich. Facchetti, Guarneri, Picchi, Jair, Mazzola, Domenghini, Suárez és Corso is, ám ő szívesebben emlegette, hogy Kuharszky olyan bolondot csinált Facchettiből, hogy az olasz világsztárnál végül elszakadt a cérna, s lefejelte az újpesti csatárt.)

1968. május 4., Magyarország–Szovjetunió 2:0
1968-ban a „mumus”, a Budapesten korábban még soha le nem győzött szovjet válogatott lépett pályára Európa-bajnoki negyeddöntőn. Az esztendő első válogatott mérkőzésére újonc szövetségi kapitány (a hazai futball elitet még alig sem ismerő Sós Károly) állította össze a csapatot, amelyben sérülése miatt nem játszhatott Európa legjobb játékosa, a szűk félévvel korábban aranylabdásnak választott Albert Flórián. (Ezért aztán nem is vehette át a pályán, a Népstadion gyepén az aranylabdát, végül a Gundel étteremben tüntették ki a franciák.) Az újonc kapus, Fatér Károly előtt a Novák, Mészöly, Ihász – Solymosi, Szűcs L. – Fazekas, Göröcs, Varga, Farkas, Rákosi együttes játszott. Egyébként: remekül. János nap volt májusban: Farkas és Göröcs is lőtt egy-egy gólt.

1969. június 11., Újpest Dózsa–Newcastle United 2:3
A Dózsának nyerési esélye volt a VVK- döntőben, noha az első mérkőzést 3:0-ra elveszítette. Ám a Megyeri úton telt ház reménykedett abban, hogy folytatódnak a mágikus kupacsaták, sikerül ledolgozni a nagy hátrányt. Az első félidő végén úgy festett, sikerülhet. Előbb Bene lőtte éles szögből a Dunai II által cselesen átlépett labdát a kapuba, majd a hajrában Göröcs János kicselezte a fél angol védelmet, aztán a hálóba nyeste a párharcot ismét nyílttá tevő találatot. Ez volt pályafutása egyik legszebb gólja, pedig a kínálat felettébb gazdag! Hátra volt még 45 perc, s összesítésben már csak egyetlen góllal vezettek az angolok. Ám az újrakezdés után ismét jött Moncur… Lövése nyomán Bánkuti lábáról a kapuba pattant a labda. A Dózsa játéka egyetlen pillanat alatt szétesett, attól kezdve nyoma sem volt az első félidő koncentrált, technikás, szellemes támadásszövésének. A Szarkák megérezték a lehetőséget, s előbb Preben Arentoft – a nemzetközi kupák történetének első dán győztese –, majd a csereként beállt Alan Foggon gólja révén fordítottak, s megnyerték a második mérkőzést is.

1970.június 6., Újpesti Dózsa–Ferencváros 3:2
A két régi rivális, közös történetükben először, bajnoki döntőt játszott egymás ellen 1970 tavaszán. Telt ház előtt tusakodtak a Megyeri úton, a Magyar Televízió nem közvetítette a bajnoki döntőt, hanem helyette este Mexikóból sugározta az Olaszország–Uruguay világbajnoki csoportmérkőzést. Utóbbi unalmas játékot hozott, gólt nem – az újpesti rangadó ellenben (nem sok volt ilyen az idényben…) valóban világbajnoki minőségű volt. Baróti Lajos együttese hat, kifejezetten támadó szellemű játékossal támadott (Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó és Nagy László), de a Ferencváros kétszer is vezetést szerzett. A súlyos sérüléséből már áprilisban visszatért Albert oldalán játszó mindkét szélső bevette Szentmihályi kapuját: előbb Szőke István, majd Füsi János. A 86. percben még az FTC vezetett 2:1-re a Megyeri úton. Ám akkor jött a fordulat: a mezőny legjobbja, a Népsporttól kilences osztályzatot kiérdemlő Göröcs János kivételesen nem passzolt, hanem lőtt, s a meglepett Géczi kapus nem tudott hárítani. 2:2, de még nem volt vége. Az utolsó előtti percben A csereként beállt Tóth András bal lábáról hajszálpontosan szállt középre a labda, s az előrecsúszó Dunai II Antal (kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan néhány nappal később a német Schnellinger a vb-elődöntőben az olaszok kapujába talált) a zöld-fehérek hálójába lőtt. A második találkozó 1:1-re végződött, az Újpesti Dózsa megvédte bajnoki címét.