Ma lenne 40 éves Fehér Miklós

Minden magyar futballszerető ember agyába kitörölhetetlenül beégett egy szomorú képsor, melyen a magyar válogatott és a Benfica 24 éves magyar csatára a Vitória de Guimaraes elleni mérkőzés 60. percében - a televíziós közvetítés egy közeli képén - elmosolyodik, majd előre hajolva két térdére támaszkodik, hogy néhány pillanat múlva magatehetetlenül dőljön a gyepre. Az orvosok már a pályán megpróbálkoztak az újjáélesztéssel, ám a mentőautóban újból megállt Miklós szíve, s bár még egyszer sikerült visszahozni az életbe, a harmadik szívleállás már végzetesnek bizonyult: a guimaraesi kórházban csak a halál beálltát tudták megállapítani az orvosok.

Magyarország megdöbbent és gyászba borult. Fehér Miklós neve jól ismert volt a honi futballrajongók előtt: a tatabányai születésű srác pályafutása Győrben indult, ahol 1995-ben mutatkozott be az élvonalban. 1998 nyarán rekordnak számító összegért, 700 ezer dollárért került a Portóhoz. Először Bicskei Bertalan hívta meg a nemzeti együttesbe, majd 1998 októberi bemutatkozását követően még 24 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, s ez idő alatt 7 gólt is szerzett: 2000-ben, egy vilniusi Eb-selejtezőn háromszor is eredményes volt a Litvánia ellen az egyébként 6-1-re végződött meccsen. Kedves, barátságos személyisége rokonszenvet keltett mindenkiben. A magyar labdarúgás nagy ígéretének utolsó válogatott mérkőzésére Muraszombaton, Gellei Imre szövetségi kapitány meghívására, a szlovénok ellen került sor.

Fehér Miklós halála Portugáliában is mély megrendülést váltott ki, győri temetésre a Benfica vezetősége, kerete is elutazott, és utolsó klubja azóta is rendszeresen felkeresi a játékos végső nyughelyét. 

A Benfica két nappal a halála után visszavonultatta Fehér Miklós 29-es számú mezét, a szurkolók szobrot állítottak neki. Idehaza, Győrben utánpótlás-nevelő akadémia és számtalan szurkoló őrzi emlékét szívében.

Fehér Miklós ma lenne 40 esztendős…

Vincze András a Nemzeti Sport labdarúgó-rovatának vezetője így búcsúzott tőle: 

A fiú, aki győzni akart

Nekem mindig élni fog. Ha majd újra válogatott meccsre készül a csapat, ha kezet nyújtunk egymásnak a reptéri találkozásnál vagy a pálya szélén, amikor az edzés végén az öltöző felé vonul a csapat, mindig látom őt is. A mosolyát, ahogyan nyilatkozik, a szemét, ahogyan követi a papírt szántó tollat, minden szavára, minden gesztusára figyelve, tudva azt, hogy minden, ami róla szól - egy cikk, egy rövid idézet, egy felvillanás a televízióban - azoknak ad hitet, akik majd azért szurkolnak, hogy sikeres legyen. Ő tudta, mert hiszen a lelke ilyen volt, az ő szolgálata a földön arról szól, hogy örömöt szerezzen - egy csellel, egy góllal, egy fejessel. Nekem és neked mindig élni fog. És bár a most földre hulló sok ezer könnycseppet megint a kegyetlen halál fakasztja, a fájdalmasan üvöltő lelkekből - legyen futballistáé, edzőé, szurkolóé - feltörő vízgyöngyök között mindig kell legyen egyetlen azokból is, ami akkor is megbújt a szemekben, amikor azt nem ez a mélységes mély fájdalom, hanem az öröm csalta ki, és amit csak azok érezhettek, akik gyermekien, őszintén, fanatikusan örültek annak, ha a magyar csatár a kapu előtt magasba emelte a kezét, és boldog eksztázisban ünnepelt - góóól! Nekem, neked és nekünk, mindannyiunknak mindig élni fog. Ha lehunyjuk a szemünket, és csendben emlékezünk magunkban, akkor látjuk őt egy távoli dimenzióban, és ott is mindig ugyanúgy, mint itt, az életben, amíg közöttünk volt, amíg nekünk és értünk játszott: mosolygósan, tettrekészen, boldogan. Ám, ha a fájdalom lesz az erősebb, ha az emlékeink sodrásában a kegyetlen képsor, az ifjú futballistára a pályán lesújtó halál utat tör, akkor csendesítsük le a lelkünket, a gondolatainkat azzal, hogy felidézzük azt a mondatot, amit a halál által legyőzött fiú hagyott itt nekünk, a magunk létével viaskodó életben maradottaknak: "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre…" Fehér Miklós 2000 októberében, egy nagy meccs után, a Litvánia elleni 6-1-es győzelmet hozó vb-selejtezőt követően nyilatkozott így, egy olyan meccs után, amelyen ő három gólt szerzett, és lám, még akkor is szerény és kedves maradt. Mert ő volt az, aki ha sikeres volt, máris előre tekintett, mert újra és mindig győzni akart. Értem, érted - mindannyiunkért…