Ma 75 éves Kozma Mihály, a Bp. Honvéd legendája

Kozma Mihály Tápén született 1949. szeptember 1-én. Első klubja a Szegedi EAC volt, 1966-ban játszott először a felnőttek között, már ifjúsági válogatottként. Két évet már akkor az NB I-ben töltött (1967, 1968), 44 mérkőzésen 16 gólt szerzett. 1969-ben vonult be a Bp. Honvédhoz, attól kezdve Magyarországon már nem is váltott klubot. A kispesti klubban 342 bajnokiján 219 gólt szerzett, első mérkőzése az NB I-ben a Tatabányai Bányász elleni volt márciusban. Belgiumi légióskarrierjével megszakítva 1984 nyaráig játszott a csapatban, kétszer nyert bajnoki címet (1979–1980, 1983–1984), négyszer volt ezüstérmes (1969, 1971–1972, 1974–1975, 1977–1978). Háromszor jutott be a csapatával a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe (1969, 1972–1973, 1982–1983), ott is ezüstöket nyert. Miként a Közép-Európai Kupában (1975, 1978).

Nagyon emlékezetes gólt szerzett a San Siróban 1976 szeptemberében, magyar csapat akkor győzte le először idegenben az Internazionalét az európai kupákban. A magyar élvonalban háromszor nyerte el a gólkirályi címet, 1970–1971-ben (25 góllal), 1973–1974-ben (27) és végül 1974–1975-ben (21, Bene Ferenccel holtversenyben). 1975 őszén súlyos, egész későbbi pályafutását meghatározó sérülést szenvedett. Harminckét évesen kapott engedélyt külföldi szerződésre, a Thor Waterschei együttesében, Belgium játszott az 1981–1982-es idényben, a Belga Kupa győztese lett csapatával. Hazatérése után még játszott a Honvédban, a nyolcvanas évek közepének bajnoki triplázásából az elsőnek (1983–1984) részese volt. Pályafutása során a Pusztai, Kocsis, Tichy, Komora, Kozma támadóötösben érezte a legjobban magát, az első bajnoki címénél Tichy Lajos, a másodiknál Komora Imre volt a vezetőedző. A Kispest, illetve a Bp. Honvéd történetében csak Puskás Ferenc és Tichy Lajos szerzett több gólt nála. A szereplési számokat tekintve csak Bozsik József és Puskás Ferenc előzi meg.

Az A-válogatottban 1969. június 8-án, Dublinban, az írek ellen mutatkozott be, 17., s egyben utolsó alkalommal 1975. június 7-én, Bulgáriában játszott. Három gólt szerzett, egyet Irán, egyet az emlékezetes világbajnoki selejtezőn, a Népstadionban Svédország, egyet pedig Bulgária ellen, ugyancsak itthon. 1972-ben tagja volt az Európa-bajnoki négyes döntőben negyedik magyar válogatottnak, majd ezüstérmes lett a müncheni olimpián.

Játékos-pályafutása befejezése után két évig a serdülőcsapatot edzette, majd kinevezték a labdarúgó-szakosztály élére. Nyolc és féléves működése (1986-tól a labdarúgó-szakosztály vezetője, 1991-től a Kispest-Honvéd FC igazgatója vol) rendkívül sikeres az egyesület életében, a Bp. Honvéd, illetve a névváltoztatás után a Kispest-Honvéd négyszer szerezte meg a bajnoki címet, egyszer pedig az országos kupát. 1994 decemberében lemondott posztjáról, ellenben Komora Imre felkérésére elvállalta az edzőséget, igaz, ez az időszak csupán hét mérkőzésen át tartott. Később Érden (1997–1999), majd Baracskán (2000–2001) vállalt edzői feladatot.