Ma 75 éves Csank János

Csank János Ózdon született, 1946. október 27-én. Első egyesülete az Ózdi Kohász volt (1961–1965). Abban a szezonban, amelyben a fekete-fehérek újra az élvonalban szerepeltek (1965), a tartalékcsapatig jutott, őt viszont felvették Debrecenbe, az Agrártudományi Egyetemre, így válaszút elé került, és az egyetemet választotta. 

A főiskolás éveket a DASE-ben töltötte, a végén már játékos-edzőként, még nem is egészen 23 évesen. A diplomával a kezében visszakerült Ózdra, két és fél idényt töltött, játékostársa volt a még csak tizenéves, nagy tehetségnek tartott Várady Béla is. Csank János egy évvel később az Egri Dózsához került. Játékos-pályafutása során ott (illetve a városi futball átszervezése után az Eger SE gárdájában) töltötte a leghosszabb időt, egészen 1979-ig a a klub hálóját őrizte. Harminchárom évesen, makacs sérülése miatt vonult vissza.

Edzői pályafutását a helyi csapatnál kezdte, a serdülőknél. Szerencséjére kiváló képességű srácok kerültek a keze alá, ő pedig nagyszerűen dolgozott. Az akkori srácok közül Sas János és Aranyos Imre is bajnok és válogatott futballista lett, de Simon Antal és az ifista korában Egerbe került Vojtekovszki Csaba is a fénykorában az NB I legjobbjai közé tartozott a maga posztján. 1983-ban került az első csapathoz, amelyet aztán felvitt az élvonalba, az 1984–1985-ös idény volt az első, amelyet az NB I-ben tölthetett. 1986-ban került Békéscsabára, az Előréhez, amellyel első nagy sikerét elérve 1988-ban megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. 1989-ben váltott újra klubot, a Váci Izzóhoz igazolt.

A Duna-parti klubban kezdődött élete legsikeresebb klubedzői korszaka. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új csapatot kellett építenie, hiszen az előző évek pillérei (Balog „Róka”, Balogh „Torony”, Kósa, Hermann, Brockhauser, Horváth Csaba, Zsivóczky Gyula) már nem voltak a klubnál. Helyükre olyan, már NB I-es múlttal is rendelkező játékosokat igazolt az egyesület, mint Répási László, Romanek János és Zombori András. Parádésan indult a szezon: az Intertotó-kupában a második helyen végző gárda, sőt még keresett is 15 ezer német márkát.

A nagy örömnél is méteresebb volt aztán a csalódás: a Vác csak egyetlen ponttal szerzett többet, mint az osztályozóra kényszerülő Bp. Honvéd és Debrecen. Úgy maradt benn, hogy az utolsó fordulóban 2-1-re legyőzte az így a bajnoki címet elbukó MTK-t. Fekete Alfréd góljának a helyszínnél jobban csak a Váci út másik végén örültek: ezzel az Újpest lett a bajnok. Csank Jánost már félév után meneszteni akarták – akadt, aki már tárgyalt Bicskei Bertalannal –, ám mindenki szerencséjére akkoriban valahogy nem volt akkora divat a trénercsere, az egész NB I-ben csak két edzőtől, Mészöly Kálmántól és Both Józseftől vált meg a klubja. (Mészölytől is csak azért, mert „előlépett” szövetségi kapitánynak.) Csank 2011 májusában úgy fogalmazott: „Vácon a Jóisten mentett meg a kirúgástól az első évemben, amikor majdnem kiestünk, egy vezető pedig nagyon nem akart ott látni. Ha akkor kipörgetnek, más lett volna a karrierem is.”

1991-ben, az előzményeket tekintve meglepetésre, már negyedikként zárt a Vác az élvonalban. Aztán pedig kétszer másodikként, miközben kétszer játszhatott (és előbb Diósgyőrben a Ferencváros, majd Békéscsabán az Újpest ellen veszített) a Magyar Kupa döntőjében. (Már bajnokként, 1995-ben is kupadöntős lett a csapat, ám ismét veszített, ismét a Fradi ellen.) A remek eredmények hatására tekintélyes támogatók álltak az egyesület mellé: előbb a Samsung, majd a Zollner egyben névszponzora is lett a váci klubnak. 1992-ben és 1993-ban a piros-kékek gólkirályt is adtak az NB I-nek Orosz Ferenc, majd Répási László személyében. A Vác FC-Samsung évek óta szisztematikusan készült meghódítani a honi futball Olümposzát és fel is kapaszkodott rá. Három éven keresztül első volt az őszi idény után, de tavasszal elbukott. 1993–1994-ben – egész idényben mindössze három vereséget szenvedve – megnyerte a bajnokságot. Nehéz volna valamennyi elsőrangú futballistát felsorolni, akik ebben a korszakban magukra öltötték a piros-kék szerelést, mindenesetre Bánfi János, Füle Antal, Hahn Árpád, Koszta János, Nagy Tibor, Orosz Ferenc, Puglits Gábor, Répási László és Zombori András váci játékosként húzta magára a válogatott trikóját, míg Aranyos Imre, Nyilas Elek, Szalai Attila és Hajdu Attila más együttesekből rekrutálódott később a nemzeti csapatba.

Csank János az 1995–1996-os szezont a görög Proodeftiki szaktanácsadójaként töltötte, majd hazatért, elvállalta a szövetségi kapitányi posztot. 1996. április 10. és 1997. november 15. között 19 mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet, a világbajnoki selejtezőkön kiharcolta a pótselejtezőn szereplés jogát. 1986 óta ekkor járt legközelebb a magyar válogatott a vb-részvételhez – más kérdés, hogy aztán a jugoszlávok elleni két mérkőzés mindent lenullázott.

Csank János 1999-ben a Videoton akkor másodosztályú csapatával klubrekordot ért el: több mint száz gólt szerezve, óriási pontelőnnyel nyerte meg a második vonal bajnokságát. Az élvonalba már nem ment a csapattal, ugyanis a Ferencváros hívta. 2001-ben a zöld-fehérekkel nyert bajnoki címet. A magyar labdarúgás történetében rajta kívül mindössze nyolc edző nyert két klubbal is bajnoki elsőséget a legmagasabb osztályban: Tóth-Potya István, Jávor Pál, Baróti Lajos, Verebes József, Garami József, Egervári Sándor, Mezey György és Pintér Attila. (Verebes hárommal is, ha beleszámítjuk az idény végén bajnok Bp. Honvédnál töltött mérkőzéseit 1992 őszéről.

Az elmúlt két évtizedben dolgozott a Siófoknál (2002-2003), újra a Videotonnál (2003–2004), irányította az FC Sopron (2005-2006), a Győri ETO FC (2005-2006), a Diósgyőri VTK (2006-2007), ismét a Ferencváros (2007–2008), majd a Zalaegerszeg (2008-2011 és 2015-2016) és a Gyirmót FC (2012-2013) gárdáját. A ZTE-vel is bejutott a Magyar Kupa döntőjébe (2010). Összesen 594 mérkőzésen irányította aktuális csapatát az élvonalban, jelenleg az NB III-as váciak szakmai igazgatója.