Ma 70 éves Katzirz Béla

Bár budapesti születésű, Pécsen nőtt fel, a helyi Ércbányászban kezdett futballozni 1963-ban. Nagy termetű, erős felépítésű, harcias játékos volt, aki a kapusposzt mellett még 18 évesen, 1971-ben is játszott középcsatárt a klub NB II-es együttesében. „Harcos alkatom miatt hamar véget ért mezőnyjátékosi karrierem” – tette hozzá ősszel, az mlsz.hu-nak adott interjújában. 13 évesen állt be először a kapuba Komló ellen, miután megsérült a csapat első számú hálóőre. Katzirz beállt helyette, és a debütáló mérkőzésemen kivédtem egy büntetőt, ezzel el is dőlt a sorsa.

1973-ban, a Pécsi MSC megalakításakor került a város első számú klubjába, hamarosan kiszorította a kapuból a kor egyik legjobb kapusát, Rapp Imrét. Bő tíz éven keresztül szerepelt a piros-feketéknél, 197 élvonalbeli mérkőzésen őrizte a hálót. Kirobbanthatatlan volt a hetvenes-nyolcvanas évek pécsi sikercsapatából, ahol olyan helyi legendákkal játszhatott együtt, mint Toma Árpád, Róth Antal, idősebb Dárdai Pál, Lutz Jakab, vagy éppen Mészáros Ferenc.

Az 1978-as világbajnokságot követő őszön, a szovjetek elleni, budapesti Eb-selejtezőn bekerült az A-válogatottba is, 1981 nyaráig ő volt az első számú kapus, majd a következő szezonban csak egy meccsen védhetett (azt ráadásul, egyáltalán nem miatta, 2-1-re elveszítette a csapat a Népstadionban Peru ellen), „csak” tartalékként vett részt a spanyolországi Mundialon is. Utána ellenben visszakerült a kapuba, s a következő idényben ismét ő volt az első számú magyar kapus.

Egyik legemlékezetesebb mérkőzésen a valenciai Spanyolország–Magyarország, melyet 3-0-ra nyert meg a magyar válogatott a többek között Arconadával, Camachóval, Gordillóval és Juanitóval felálló spanyolok ellen.

Az NB I-ben 1983-ban védett utoljára. A portugálok elleni, coimbrai mérkőzésen (0-0) olyan jól védett, hogy nem sokkal később szerződést ajánlott neki a lisszaboni Sporting CP. Katzirz Béla, alig túl a harmincon, belevágott a légióskarrierbe. Az első szezonja remekül sikerült, a másodikban sokat volt sérült, aztán az 1985–86-os idényben hazatért.  Az 1985-ben még aktív futballistaként jogi diplomát szerzett, aztán 1986 őszén, a PMSC egy kupamérkőzésén állt utoljára kapuban, azóta saját ügyvédi irodájában ügyvédként dolgozik.

Az MLSZ Focisegély Alapítványának kuratóriumi elnökeként együtt dolgozik, dr. Borbély Zoltánnal, Csiki Károllyal, Faragó Richarddal és egykori válogatottbeli társával, Garaba Imrével. Az alapítvány a nehéz sorsú játékosoknak segít a fegyelmi döntések nyomán befolyt büntetéspénzekből.