Ma 70 éves Gellei Imre

Badacsonytomajban született, a hatvanas évek közepén (1964–1968) a Vasútépítő Törekvés serdülő, majd ifi futballistája volt, majd a MÁV TIAC (1968–1969) és a Honvéd Szamuely SE-ben futballozott, aztán, mint főiskolai hallgató, a TFSE csapatában játszott. Pályafutását a NIKE Füzfői AK együttesében zárta le, huszonhét évesen.
Utána kezdte új karrierjét, edzőként. A következő, nagyjából három és fél évtized felírható akár nevekkel és számokkal, emígy: Keszthelyi Haladás (1977–1983), Zalaegerszegi TE (1983–1986), Rába ETO (1986–1987), Keszthelyi Haladás (1987–1988), Siófok (1988–1990), Vasas (1991–1992), MTK (1992–1994), Siófok (1994–1995), Vasas (1995–1999), U21-es szövetségi edző (2000–2001), magyar szövetségi kapitány (2001–2003), ZTE FC (2004–2005), Nea Szalamina (ciprusi, 2005), FTC (2005–2006), Paks (2007–2010).

De érdemes néhány állomáshelyet feleleveníteni! Az első Keszthely, a Népsport tudatta olvasóival, amikor a fiatal testnevelő tanár odakerült: „Új edzője van az NB III-ba feljutott Keszthelyi Haladás labdarúgócsapatának. Gellei Imre testnevelő tanár személyében az NB II-es NIKE Fűzfői AK legeredményesebb csatára vette át a szakmai munka irányítását.”

A csapatban rutinos, korábban élvonalbeli, nála idősebb játékosok is futballoztak Gellei Imre keze alatt, mint Bolemányi János vagy Filó László, mégis, mindkét fél intelligenciájának köszönhetően könnyen megtalálták a közös hangot.

Aztán következett Zalaegerszeg, a már az előző évtizedben befutott, bajnok, vagy válogatott játékosokkal, mint Kereki Zoltán, Gass István és Soós István, meg egy nagy sikerrel: a „Zete” 1985-ben és 1986-ban is a negyedik helyen zárt az élvonalban. Így festett a második idény alapcsapata: Balázs Zsolt – Sipos Sándor, Csepregi András, Pecsics Tibor, Péter Zoltán – Czigány Csaba, Soós István, Galántai Tibor – Nagy Imre, Gass István, Páli Attila.

Egerszegről Győrbe vezetett az út, egy nehéz idényre, a Verebes József aranykorát követő időszakban. Majd újra Keszthely, ahonnan aztán a déli parton vezetett tovább az út, a Balaton fővárosába, Siófokra. Gellei Imre – Kaszás Gábor távozása után – nehéz helyzetben vette át a csapatot, amellyel az első idényben tizenkettedik, a másodikban hetedik lett.

Tétmérkőzésen 2003 júniusában aratta legnagyobb győzelmét Gellei Imrével a magyar válogatott:

Erre a korszakra esett az egyetlen világbajnoki szereplés, amelynek külön története van. 1989-ben első alkalommal rendezte meg a FIFA a teremlabdarúgó-világbajnokságot. A magyar csapat – mint az első, budapesti bemutató torna győztese – meghívást kapott a hollandiai tornára. Egyébként is akadt „patrónusa” a gárdának, Szepesi György, a FIFA végrehajtó bizottságának tagja volt a szervező bizottság elnökhelyettese. A Tajti József és Gellei Imre által irányított csapatban Gelei Károly, Brockhauser István, Olajos Sándor, Zsadányi László, Quirikó László, Borostyán Mihály, Kósa László, Gyimesi Attila, Csepregi András, Mózner János, Rózsa László, Turi Zsolt és Freppán György kapott helyet. A válogatott legyőzte a nyitó meccsén a későbbi győztes brazilokat 3-2-re, de a spanyoloktól 5-3-ra kikapott, s így a körbeverés után második lett a csoportjában a dél-amerikaiak mögött. Hiába ütötte ki az utolsó meccsén 11-2-re a szaúdiakat. A végül a csoporteredmények összevetése után ötödik helyezettnek kihirdetett magyar válogatott elhozta a gólkirályi címet: Zsadányi László hét találattal lett a torna mesterlövésze.

De vissza a nagypályára: Gellei Imre a kilencvenes években, egyetlen kivétellel, fővárosi kluboknál dolgozott. Miután az öbölháború kitörése miatt, aláírt szerződése ellenére nem tudott kimenni Kuvaitba, előbb a Vasasnál, majd az MTK-nál, aztán újra Siófokon dolgozott. (A Balaton-parti klub élvonalbeli történetében csak az örök siófoki, Horváth Károly számlál több mérkőzést Gelleinél vezetőedzőként.) 1995-ben kezdődött a klubpályafutása egyik legszebb időszaka a Vasas élén. Az 1997–1998-as szezon hozta a legnagyobb sikert: a piros-kékek a hetedik és a negyedik hely után a harmadik helyen végeztek, a hatvanas éveket idéző dobogón: Újpest, Ferencváros, Vasas. A piros-kékek (s Gellei Imre) alapcsapata így festett az idényben: Végh Zoltán – Mónos Tamás, Juhár Tamás, Geress Zoltán – Szilveszter Ferenc, Galaschek Péter, Váczi Zoltán, Aranyos Imre – Zoran Kuntics, Hámori Ferenc, Pál Zoltán. Illendő megjegyezni: Gellei Imrénél kizárólag a legendás stadionnévadó, Illovszky Rudolf dirigálta több élvonalbeli mérkőzésen a Vasast!

Gellei Imre irányításával a magyar válogatott hazai pályán 3-1-re legyőzte a későbbi Eb-résztvevő letteket:

Ha a kilencvenes évtized a pesti kluboké volt (főleg), a kétszeres első fele a válogatotté. 2001. szeptember 5. és 2003. november 19. között irányította az A-válogatottat, a csapatának reális esélye volt arra, hogy elérje a 2004-es Európa-bajnokság pótselejtezőjét, ám a sorsdöntő mérkőzésen kikapott Rigában a végül a tornára is eljutó lettektől. A 2002–2003-as idényben csak egy ciprusi, bolgárok elleni felkészülési mérkőzését és a svédek elleni hazai Eb-selejtezőt veszítette el a csapat. A 2002–2003-as szezonban a legtöbbet játszók válogatottja így festett: Király Gábor – Fehér Csaba, Dragóner Attila, Urbán Flórián, Löw Zsolt, Dárdai Pál, Lipcsei Péter – Böőr Zoltán, Lisztes Krisztián – Kenesei Krisztián, Tököli Attila.

Gellei Imre 2004 és 2010 között a ZTE-nél, a Ferencvárosnál, és a Paksnál is dolgozott. Később a Puskás Akadémia szakmai irányító testületének tagja, majd vezetője lett. Jelenleg az MLSZ szakmai bizottságában dolgozik.