Ma 70 éves Csapó Károly
A 19-szeres válogatott Csapó Károly 1952. január 23-án, Agyagosszergényben született. Később, a tehetségének és kitartásának köszönhetően, megmutathatta „klasszisát” a világ legnagyobb stadionjaiban is, a Wembley-től a Bernabeuig.
Csapó Károly születésétől fogva a Hanság déli szélén, Kapuvár közelében található Agyagosszergényben élt, a petőházi cukorgyártól egy kőhajításnyira, itt ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Aztán 1961-ben Sopronba költözött nővéréékhez, akik épp a Textiles pálya szomszédságában építkeztek, a Textiles-sporttelep felezővonalával volt egy síkban a lakásuk.
1962-ben lett a hol a megyei első osztályban, hol az NB III- ban szereplő felnőtt csapat játékosa. Tehetségére hamar felfigyeltek, hiszen serdülőként már az ifik között játszott, így nem meglepő, hogy 16 és fél évesen már a felnőtt csapatot erősítette. Az elkövetkezendő években stabil kezdőjátékosként eljutott az NB II-ig, és több alkalommal is meghívták a megye ifjúsági válogatottjába is. Egy hajszál híja volt, hogy innen a többek között Póczik József nevével fémjelzett Győri Rába ETO csapatához igazoljon. Ezt a hajszálat bizony nagyon sokan áldják ma is Tatabányán, hiszen Csapó Károly 1974-ben, 22 évesen, már családos emberként a bányászvárosba igazolt, hogy azután ott hosszú évek alatt igazi legendává váljon. Tatabányán 315 mérkőzésen 85 gólt szerzett.
1974 augusztusában a Gelei József vezetőedző irányítása mellett futballozó TBSC- ben, a Videoton elleni 1-1 alkalmával mutatkozott be az NB I-ben, valóra váltva a gyermekkora óta dédelgetett álmát. Nem sokkal ezt követően, 1974. december 4-én, Svájc ellen már a válogatottban is debütálhatott. Csapó Károly pályafutása töretlen maradt, tagja volt az 1978-as argentínai világbajnokságon és az 1982-es spanyolországi Mundialon szereplő magyar labdarúgó-válogatottnak is.
A 78-as világbajnokságon elért leggyorsabb góljáért egy SEIKO márkájú órát kapott. Talán még vannak, akik emlékeznek: 1978 június 2-án, 78 ezer néző előtt, a River Plate stadionjában, a 9. percben Zombori Sándor lövését ütötte ki Fillol kapus, melyet az érkező Csapó magabiztosan lőtt a házigazda, a későbbi világbajnok argentin válogatott hálójába. Ez volt egyébként az egyetlen gólja a nemzeti csapatban.
NB I -es pályafutása során csak egyetlen klub, a Tatabányai Bányász színeiben léptett pályára, ahol két részletben, összesen 12 évet futballozott. Az első 8 évben egy-egy bajnoki ezüstöt, illetve bronzérmet szerzett a bányász csapat tagjaként. Már az 1970-es évek második felében is jó kis csapat futballozott Tatabányán, de ekkor még nem sikerült igazán eredményesen játszaniuk. Az 1980-81-es szezonban viszont a kiváló edzőnek és a csapat nagyszerű játékának köszönhetően, második helyen végzett a Bányász, ami addig példátlan volt a klub történelmében. A későbbi sikercsapat alapjait már 1979-ben Szentmihályi Antal lerakta, majd jött egy olyan kiváló edző, mint Lakat Károly, aki nagyon jól összerakta az együtteset. Az ezüstérmes helyezésnek köszönhetően, 1981 őszén a Csapó Károly által vezényelt Tatabánya az UEFA-kupa sorozatban szerepelhetett, ahol összekerült a világhírű Real Madriddal. A két emlékezetes mérkőzésen összesítésben 2-2 lett az eredmény, a világhírű, extraklasszisokkal felálló Real Madrid idegenben rúgott góllal jutott csak tovább. A Tatabányán 2-1-re megnyert mérkőzésen az egyik gólt Csapó Károly szerezte.
A tatabányaiak az UEFA-kupából ugyan kiestek, de a szezon végén egy bajnoki bronzéremmel vigasztalódhattak. A bajnokság befejeztével, 1982 nyarán Csapó újabb kalandba vágott bele, légiósnak állt, a franciaországi Toulouse csapatához. Ugyan honvággyal küzdött, de kinti csapattársai, köztük Bálint László segítségével hamar beilleszkedett.
Összesen négy évet futballozott Franciaországban, ezt követően, 1986-ban, immáron 34 évesen hazaigazolt – a Tatabányához. Itt aztán 38 éves koráig játszott, és igyekezett átadni a profi világban összegyűjtött szakmai tapasztalatait a fiatalabb csapattársainak. A Bányász-szurkolóinak óriási élmény volt az 1986-87-es szezonban szerzett bajnoki bronzérem, majd az azt követő évadban elért bajnoki ezüstérem. A Népsport osztályzatai alapján az 1986-87-es bajnoki szezon legjobb labdarúgója a 35 éves Csapó Károly lett. Utolsó NB I-es mérkőzését 1990.május 26-án játszotta Siófokon, ahol a Tatabányai Bányász 3-1-re verte a Siófoki Bányászt.