Ma 65 éves Magyar István

Tiszapüspökiben született, a Szolnoki Vegyiművekből (1971–1972) igazolta le a Ferencváros. A Dalnoki Jenő nevével fémjelzett nagy fiatalítási hullámmal került be a zöld-fehérek első csapatába, 1973 októberében, a Videoton ellen mutatkozott be az NB I-ben. Tagja volt az FTC MNK-győztes csapatának 1974-ben, 1976-ban és 1978-ban, bajnoki címet szerzett 1976-ban, részese volt a KEK-döntővel záruló menetelésnek 1974–1975-ben. 1977-ben kiérdemelte az idény legjobb ferencvárosi játékosának járó Toldi-vándordíjat.

1979 nyarán külföldön maradt, az egyéves eltiltás lejárta után előbb az FC Bruges-ben, majd Ausztriában futballozott. A bécsi lila-fehérekkel 1984-ben osztrák bajnoki címet nyert, Nyilasi Tibor társaságában.

A válogatottban 1975-ben a bolgárok ellen mutatkozott be. Részese volt 1976 elején az argentinok elleni, a Népstadionban aratott nagyszerű győzelemnek, ám aztán egy évvel később a dél-amerikai túra, benne az argentinok elleni súlyos vereség után kegyvesztetté vált. 1979-ben még visszakerült két mérkőzésre a nemzeti tizenegybe, de külföldön maradása lezárta válogatottbeli karrierjét. Tizenhat mérkőzésen egy gólt szerzett, 1976-ban, az osztrákok ellen a Népstadionban.

A bécsi lila-fehérek után a Wiener SC (1985–1986), az SC Eisenstadt (1986–1989), az SC Simmering (1989–1991), az FC Oslip (1991–1993), az SC Weisenbach (1993. február–1994), az ASK Horitschon (1994–1997), az UFC Weiden/See (1997. február–2001) és az SC Moosbrunn (2001–2002) mezét is viselte.