Ma 60 éves Róth Antal

Komlón született, Mázaszászváron nőtt fel, a helyi csapatban kezdett futballozni, először, mivel még túl fiatal volt, feketén. 1975-ben került Pécsre, az építőipari szakközépiskolába és a sportiskolába. 1977-ben bekerült az ifjúsági válogatottba, majd 1979. június 16-án, az utolsó fordulóban, a Bp. Honvéd ellen bemutatkozott az NB I-ben. A következő szezonban 18, az 1980–1981-esben pedig már 31 bajnoki mérkőzésen kapott játéklehetőséget. Hazai klubpályafutását a Mázaszászvári Bányász (1973–1975) és a Pécsi MSC (1975–1986) tagjaként töltötte.

Miután meghívást kapott az utánpótlás, majd az olimpiai válogatottba is, 1983. szeptember 7-én a nyugatnémet válogatott ellen bemutatkozott az A-válogatottban. Elismerő értékelést kapott másnap reggel a sportnapilapban: „Róth újonc létére úgy játszott, mint egy régi, tapasztalt válogatott. Nem kapkodott, hanem nyugodtan, körültekintően oldotta meg feladatát, sokszor leszerelte az előretolt csatárokat. Nem egyszer Littbarskit is! Méltán érdemel további bizalmat.”

Az éppen egy évvel később kezdődő selejtezőkön már alapemberként szerepelt a válogatottban, 1984 júniusa és 1995 vége között egyetlen mérkőzésről sem hiányzott Mezey György csapatában. A ciprusiak elleni idegenbeli mérkőzésen fontos gólt szerzett.

„Róth a védelem és a csapat legjobb tagjának bizonyult. Magabiztosan és elegánsan szerelt, pontosak voltak indításai és egy nagyszerű előretörése nyomán ő szerezte egyenlítő gólunkat” – írta róla a másnapi Népsport.

Róth Antal gólja a ciprusiak ellen 1985-ben:

1986. február 6-án a Sportkórházban dr. Jakab Gábor gerincoperációt hajtott végre rajta. Gyorsan felépült, játszott aztán a mexikói Mundialon. Az esztendő végén a Magyar Labdarúgó Szövetség 1984 után ismét az Év játékosa címmel tüntette ki, védő létére 23 gólt szerzett a pécsieknél töltött nyolc idény során az NB I-ben. 1986 októberében 400 000 guldenért a Feyenoordhoz igazolt. A magyar játékosok közül addig csak Nyilasi Tiborért fizettek magasabb összeget. Kinti pályafutását sérülések árnyékolták be, 1990. december 3-án, a PSV ellen, Romáriót fogva játszotta utolsó meccsét.

Visszavonulása után edzőként kezdett dolgozni. 1990-től két esztendőn keresztül a PMSC-Fordan utánpótlásában tevékenykedett. 1993-tól újból a PMSC-nél dolgozott, egy évig vezetőedzőként, aztán 1994-től 1998-ig az egyesület utánpótlásánál. 1998-tól 2000-ig a Matáv-Sopron kispadján ült, a szürke-bordókat felhozta az élvonalba. 2001-től egy éven át a PMFC szakvezetője volt. 2002-ben szerzett pro-licencet szerzett, ugyanebben az évben átvette az U21-es válogatott felkészítését, ebben a pozíciójában 2008-ig maradt, akkor visszatért a PMFC-hez. Csapatát bejuttatta a második Ligakupa döntőjébe.

2009-től 2010-ig a Haladás VSE együttesét irányította, 2010-ben újfent az U21-es válogatott élére került. 2014 nyarán új pozíciót kapott, továbbra is az MLSZ alkalmazásában: az U15–U19-es korosztályos válogatottaknál folyó munkát koordinálta. Az idei nyár óta az MLSZ sportigazgató-helyettese, az utánpótlás-válogatottak felügyelője.