Ma 60 éves Kardos József
Ma ünnepli a hatvanadik születésnapját Kardos József, az Újpesti Dózsa korábbi válogatott játékosa.
1960. március 29-én született Nagybátonyban. A helyi Bányász igazolt játékosa volt 1974-től, majd három évvel később átkerült a megyeszékhelyre, a Salgótarjáni TC-be. A legendás edző, dr. Lakat Károly keze alatt játszott az NB II-es csapatban 1978 tavaszán, elképesztően mutatkozott be, az első két hazai mérkőzésén, egyaránt gólt szerzett. 1978 nyarán az Újpesti Dózsa jelentkezett érte, s igazolta át. Addigra már bemutatkozott az ifjúsági válogatottban.
Első élvonalbeli idényében bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel, közben 1979 őszén részt vett japánban a junior-világbajnokságon. Ő volt a csapatkapitány egy olyan erős keretben, amelynek aztán hat tagja (Kardoson kívül Disztl Péter, Sallai Sándor, Róth Antal, Nagy József és Pölöskei Gábor) is eljutott a nyolcvanas években felnőtt világbajnokságra. Japánban a Rákosi Gyula által irányított magyar válogatott „csak” harmadik lett a csoportjában a szovjetek és az uruguayiak mögött, de az első meccs kilencedik percében a kapuba találó Kardos neve olyan játékosoké mellé került fel a torna összesített góllövőlistájára, mint Diego Maradona, Ramón Diaz, Gabriel Calderón, Alekszandr Zavarov, Rubén Paz, Roberto Cabañas és Julio César Romero.
Az Újpesttel egyszer szerzett bajnoki aranyat (1978–1979) és kétszer ezüstöt (1979–1980, 1986–1987). Nyert három Magyar Népköztársasági Kupát is (1982, 1983, 1987). Az 1983-as fináléban nem szerepelt, ellenben az 1987-esen gólt rúgott a Pécsi MSC ellen. Az Újpesti Dózsában 1979 és 1987 között 229 NB I-es bajnokin 37 gólt jegyzett. 1983-ban a szövetség az Év játékosának választotta.
Miután hazatért Görögországból, 1989-ben a Dunakeszi VSE-hez szerződött. 1990-ben az NB I-es Váci Izzó MTE –t szolgálta. Később kisebb csapatokban játékos-edzőként tevékenykedett.
A nagyválogatottban 1980. október 8-án, Bécsben az osztrákok ellen mutatkozott be.
1987. április 29-ig 33-szor viselte a nemzeti tizenegy szerelését, négy góljából a legemlékezetesebbet jó 25 méterről lőtte Friedrich Koncilia kapujába 1984. szeptember 26-án, a Népstadionban megrendezett magyar–osztrák világbajnoki selejtezőn.
Mindhárom mérkőzésen szerepelt a mexikói világbajnokságon.
Edzői pályafutásának eddigi állomásai: Dabas (1993–1994), Pásztó (1994–1995), Nagykáta (1995–1996), Csont FC Kisszállás (játékos-edző – 1996–1997), Komáromi FC (1997–1999), Kiskunfélegyháza (1999–2000), Újpest FC (utánpótlás – 2000), Komáromi FC (2000), Petőfibánya (2001), Ózdi Kohász (2002), Budakalász (2002), Tököli VSK (utánpótlás – 2002), Kőbányai ISE (2010–2011), Szent Pál Akadémia FC (2011– 2014. október). Túl egy szívműtéten óraadó testnevelő tanárként dolgozott, majd a csepeli kölyökjátékosokat tanítgatta a játék alapjaira, illetve az MLSZ ellenőreként is tevékenykedik.