Kitettek magukért a magyarok az 1909-es FIFA-kongresszuson

A 103 évvel ezelőtti magyarországi 'premieren' még csak 15 szövetség 18 képviselője vett részt, szemben a mostani 208 tagországgal. Időutazás a belle epoque Budapestjére, vissza az 1909-es FIFA-kongresszus napjaiba!

A Pünkösd előtti pénteken a Magyar Labdarúgók Szövetsége képviselői némi túlzással ki sem jöttek a Berlini téren (ma: Nyugati tér) lévő, európai viszonylatban is modernnek számító pályaudvar nagycsarnokából. Sorra érkeztek a küldöttségek Budapestre. Összesen 15 tagország 18 hivatalos delegátusa mellett mintegy száz vendég érkezett a rendezvényre. A magyar házigazdák nagyon ki akartak tenni magukért: egy évvel korábban Bécs rendezte a futballszövetségek vezetőinek nagytalálkozóját, s a magyar labdarúgás minden fontos szereplője személyes ügyének érezte, hogy a 'mi' kongresszusunk semmiben se maradjon el az osztrákoké mögött.

A rendezéshez segítséget nyújtott az állam és a főváros is. Utóbbi 1000 koronát adományozott a kongresszus céljaira, s adott még a vendégek szállítására 13 konflist. Érdekes, hogy a fővédnökséget József királyi herceg vállalta, a védnökök közöttt volt gróf Apponyi Albert kultuszminiszter, Bárczy István dr., Budapest polgármestere, Fülepp Kálmán főpolgármester és Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter. A díszelnöki posztot gróf Andrássy Géza töltötte be, a díszelnökségi tagok között volt gróf Bethlen István, valamint a magyar futballélet számos tekintélye, így Iszer Károly, Banovits Kajetán, Brüll Alfréd és dr. Springer Ferenc is.

A jó hangulatot megalapozta a pazar vacsora, amelyet a főváros egyik legjobb szállodájában, a Ferencz-József rakparton (ma: Belgrád rakparton) lévő Hungaria nagyszállóban szervíroztak. A kellemes időben a vendégek még aznap este megcsodálták a környék látványosságait, a remek panorámát. Volt hát mit kipihenni másnap délelőtt, aztán lassan a futballrajongó vendégeken eluralkodott a kellemes izgalom: délután igazán jónak ígérkező mérkőzésre voltak hivatalosak a Millenáris pályára.

Az MLSZ úgy gondolta, válogatott labdarúgó-mérkőzésekkel (is) emeli a FIFA-kongresszus szakmaiságát. Ebben nagy segítségére volt az angol szövetség, az FA, amely a soros kongresszusokra rendre elküldte legerősebb, profikból álló válogatottját, amelynek akkoriban kevés vetélytársa akadhatott a kontinensen. A budapesti futballrajongók addigra már többször is kaphattak ízelítőt a 'tanítómesterek' tudásából. Még az első hivatalos válogatott meccsünk előtt járt nálunk a Richmond FC és a Surrey Wanderers, később rendszeresen vizitáltak nálunk klubcsapatok, de a legjobbakat, a profikból álló válogatottat csak egyszer láthatták addig eleink. Azt is egy FIFA-kongresszusnak köszönhették: az 1908-as bécsi gyűlés után az angolok megtették azt a szívességet, hogy átruccannak Budapestre, s 7:0-ra megverték a magyar reprezentatívot. (Ez volt a két ország első hivatalos mérkőzése, egyben a magyarok addigi legsúlyosabb veresége.)

Az 1909-es kongresszus előtt az angolok ismét jelezték, küldik a csapatukat. Szinte pontról pontra, névről névre azok jöttek Budapestre, akiket ígértek. Tízezer néző előtt a Hardy – Crompton, Pennington – Warren, Wedlock, Lintott – Pentland, Fleming, Woodward, Halley, Bridgett tizenegy kezdett, nem túlzás a tízezer fős, elegáns hölgyeket és szmokingos urakat is bőven rejtő, tízezres publikum, a világ legjobb hátvédjét és legjobb csatárát is láthatta. Előbbi volt Bob Crompton, az akkor már 30 éves csapatkapitány, aki pályafutása során 41-szer játszot a háromoroszlános mezben, ez utóbbi 1952-ig angol rekordnak számított. Utóbbi pedig a nagyszerű Vivian Woodward, egy építészmérnök volt, aki csak azért maradt amatőr egész pályafutása alatt, mert édesapja, a Tottenham Hotspur főrészvényese klubigazgató állással ajándékozta meg. Woodward unikális helyet foglal el a magyar labdarúgás történetében is: senki sem lőtt nála több gólt a mi csapatunknak. A kongresszusi vendégek egyáltalán nem bánhatták meg, hogy megnézték a mérkőzést, s nemcsak az angolok miatt! Ők jól játszottak, de nem csúcsformában. Ellenben a tulajdonképpeni magyar B-válogatott (Bihari – Manglitz, Révész – Weinber, Károly, Kanyaurek – Weisz, Nyilas, Késmárky, Tóth II, Grósz), noha hét újonccal állt ki, szinte csodát tett azzal, hogy bátran futballozva csak 4:2-re kapott ki.

Vasárnapra kicsit elromlott az idő, esőt jósoltak az eget kémlelők, de ez sem rontott a kedélyeken. A vendégek már reggel nyolc órakor a Vigadó téri Hangli kioszkban költöttek el a reggelijüket, lenyűgözve a Duna és a (majdnem) szemközti Vár látványától. Bámészkodásra nem jutott sok idejük, kilenc órakor már kezdődött a kongresszus az MLSZ Rákóczi út 9. szám alatti tanácstermében. Magyarországot Kárpáti Béla elnök és Steiner Hugó főtitkár képviselte.

A tanácskozásra bejelentkezettek között a kor labdarúgásának vezéralakjai találhatta az eseményről tudósító sajtó. A névsor:

Ausztria: I. Abeles dr., A. Waller Adolf, H. Meisl
Belgium: L. Mühlinghaus
Dánia: L. Sylow.
Anglia: F. J. Wall
Finnország és Svédország: C. L. Kornerup.
Franciaország: Ch. Simon és H. Brame.
Németország: R. Heffner és Hintze.
Írország: H. Walker.
Olaszország: A. Espir.
Hollandia és Norvégia: C. A. W. Hirschman.
Skócia: C. J. Hughes.
Svájc: P. Buser.
Magyarország: Kárpáti Béla, Steiner Hugó

A résztvevők gyorsan magállapodtak a napirendi pontokban.

1. A múlt évi bécsi és brüszszeli kongresszusok jegyzőkönyveinek hitelesítése.

2. Titkári jelentés.

3. Pénztári jelentés.

4. Felvételek iránti folyamodások.

5. A brüsszeli kongresszuson beadott és elfogadott indítvány értelmében az alapszabályok első paragrafusának kiegészítése.

6. A tisztviselők választása.

7. Az 1910. évi kongresszus helyének és idejének megállapítása.

8. Az 1909. őszi és 1910. tavaszi nemzetközi mérkőzések bejelentése és megállapítása.

9. A MLSZ. indítványainak tárgyalása.

10. Általános megbeszélések.

Fokozott tempójú munkára volt szükség, meg jó 'erőnlétre', amihez nagy segítséget jelentett a közeli Pannónia szállóban elfogyasztott ebéd. Délután öt órakor befejezte első napi munkáját a tanácskozás, hiszen a vendégek ismét a Millenárisra voltak hivatalosak. Ezúttal a legjobbakból álló magyar csapat lépett pályára, a hagyományos rivális, az osztrák csapat ellen. A csepergő eső ellenére 11 000 néző látta a találkozót, illetve azt, hogy Borbás Gáspár doktor már a második percben megszerzi a vezetést. A Bihari – Rumbold, Szendrő – Bíró, Bródy S., Vágó – Sebestyén, Kertész II, Koródy, Schlosser, Borbás tizenegy azonban nem tudta hasonlóan jól folytatni a meccset, sőt, végül a döntetlennek is örülhetett, miután a vendégek Schrenk egyenlítő gólja után tartották az eredményt. Valljuk be, a nagyhírű művészek esti előadása jobban tetszett a kongresszusi vendégeknek az Operaházban, mint a magyar csapat aznapi játéka.

Pünkösdhétfőn folytatódott a tanácskozás, amelyen a reméltnél kevesebb pontban tudtak megállapodni a küldöttek. A magyar javaslatot is végül a következő évi, milánói kongresszuson fogadták végül el. Budapesten sor került ellenben a tisztújításra, elnöknek újraválaszották az angol Daniel Burley Woolfallt, alelnököknek a svéd Christian Ludvig Kornerupot és a belga Edouard de Laveleye bárót, titkárnak pedig a holland Carl Anton Wilhelm Hirschmannt.

Földessy János, a jeles újságíró, aki egy ideig a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte, A magyar futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége című, 1926-ban kiadott könyvében kitért kongresszusra. Így írt: '1909 évnek futballeseményei az ebben az évben Budapesten megtartott FIFA-kongresszus köré csoportosultak. Nemcsak az a körülmény adta meg jelentőségét ennek az eseménynek, hogy a már abban az időben is világsporttá lett futball nemzetközi reprezentánsai összegyűltek Budapesten, s itt döntötték el az akkori idők legnagyobb nemzetközi problémáit, hanem az is, hogy az angol futballszövetség elküldötte legjobb válogatottjait, hogy a kongresszus alkalmából két mérkőzésen is bemutassák azt a játékot, amelynek alapján nevelődött fel és fejlődött az egész világ futballsportja.'

Vagy később: 'Mindenki, aki a kongresszuson résztvett, elragadtatással nyilatkozott szövetségünk vendéglátásáról. Bemutattuk vendégeinknek fővárosunk szépségeit, modern intézményeit, s láthatták, hogy itt fejlett kultúrnemzettel állanak szemben, amelynek vannak és lehetnek jogos aspirációi, amelyeket méltányolni és tiszteletben tartani kell. Szövetségünknek és a magyar futballtársadalomnak fejezte ki elismerését Budapest első polgára, Bárczy István dr. polgármester, amikor a kongresszust üdvözlő beszédében hatalmas szavakban méltatta szövetségünk nemzetfejlesztő tevékenységét és elismerését fejezte ki a nyújtott teljesítményért a magyar futballsportnak.

Ami a kongresszus végzett munkáját illeti, ebben a tekintetben is nagy sikert könyvelhetett el szövetségünk, mert a mi javaslatunkra fogadta el elvben a kongresszus azt a szabályváltoztatást, hogy ezentúl minden nemzet szövetségének öt szavazata lehessen a FIFA kongresszusain. Ezzel a megoldással mód adatott arra, hogy minden szövetség szavazatot biztosíthasson az alszövetségeinek és így, hanem is oldatott meg teljesen az angol FA és AFA, továbbá az osztrák és cseh szövetségek, valamint a két francia ellenszövetség problémája, de mindenesetre ez a határozat közelebb vitte a kérdést a megoldáshoz.'

Belefért még a programba egy hangulatos városnézés is, a főváros által rendelkezésre bocsátott kétfogatú kocsikon. Kopogtak a paták a Károly körúton, a Vilmos császár útja (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) legelején, az Andrássy úton egészen az Aréna útig (ma: Dózsa György út), aztán vissza, az Andrássy úton, a Fürdő utcán (ma: József Attila utca), a Ferencz József téren (ma: Széchenyi tér), át a Lánchídon fel a Várba. Ebédet Brüll Alfréd, az MTK tekintélyes tulajdonosa adott a vendégeknek, klubja nevében. Utána a kompánia ismét kiment a Millenárisra, a második magyar–angolra. A honfitársainknak nem telt sok öröme benne, az előző napi meccstől fáradt magyarok súlyos, 8:2-es vereséget szenvedtek. Hiába szerzett Schlosser Imre, azaz Slózi, és a BTC-s Mészáros Árpád egy-egy gólt, elsöpörte a meggypiros mezeseket a góllavina. A tüneményes Woodward a szombati két gólját most megtoldotta még néggyel. Az esti banketten, az Erzsébet körúti Royal szálló Fehér termében a téma az angolok futballművészete volt. A játékvezető, Hugo Meisl is elismerte, a 'tanítómesterek' még mindig más nagyságrendet képviselnek. (Kedden az angolok hazafelé tartva megálltak Bécsben, s iziben játszottak az osztrákokkal egy meccset. 8:1-re nyertek, a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül. Woodward megint elemében volt, három gólt is szerzett.)

Miközben a háromoroszlános válogatott már a Hohe Wartéban játszott, a kongresszus vendégei még élvezték a magyaros vendégszeretet. A nap nagy részét a Margitszigeten töltötték (bár akkor már kilenc éve meg lehetett közelíteni a Margit-hídról a szigetet, ezúttal a vendégek hajóval érkeztek a Ferencz József- és a Rudolf rakpart, mai nevükön a Belgrád és a Széchenyi rakpart előtt elhaladva), aztán meglátogatták a budafoki Törley pezsgőgyárat…