Kereki fejesével nem tudtak mit kezdeni a szovjetek

Kísérletező kedvében volt Kiss Gyula szövetségi kapitány 1922 áprilisában. Az esztendő első, az osztrákok elleni válogatott mérkőzése előtt négy újonc is a csapatba állított. A kor legjobbjai közül – különböző okokból – Zsák Károly, Platkó Ferenc, Schlosser Imre, Schaffer Alfréd, Fogl Károly és Braun József „Csibi” sem állhatott a kapitány rendelkezésére, így a Csulának becézett egykori 33 FC-játékosból lett kapitánynak újítani kellett. Először játszott a csapatban Neuhaus János, a III. ker. TVE kapusa, Takács I Géza, a legendás Mari néni az FTC jobbhátvédje, Opata Zoltán, az MTK csatára, s Seiden Jenő, az egyetlen futballista a magyar válogatott történetében, akit az Újpesti Törekvés SE együtteséből válogattak be. (Pályára lépett még: Mándi, Kertész II, Obitz, Blum, Molnár, Orth, Tóth Potya.) A magyarok nem játszottak rosszul, de az első félidő végén vezetést szerző osztrákok remeül védekeztek. Még jó, hogy az MTK Hangyája, azaz Molnár György ki tudott egyenlíteni. 

A következő dátum 1933. április 30., a színhely az Üllői út, ahol még a pályát övező fákon is lógtak az emberek. Így aztán lényegesen többen látták a meccset, mint ahányan fizettek érte… A korszak kiváló jobbszélsőjének, Markos Imrének egyik nagy meccse az osztrákok elleni, a magyarok a 85. percben elért góljával mentették döntetlenre az akkoriban az olaszok mellett a legfőbb mumusnak számító Wundermannschaft elleni ütközetet. Ez a 90 perc egyébként már a legendás debreceni csapat, a Bocskai fénykorára esett: a csatárötösben három debreceni, Markos, Teleki és az újonc Eöry (Engelhardt) Mihály játszott. Nádas Ödön a Szabó – Korányi, Bíró – Barátky, Sárosi, Lázár – Markos, Cseh II, Teleki, Eöry, Titkos tizenegyet játszatta, azaz hatan szerepeltek a több mint öt esztendővel későbbi világbajnoki döntőben pályára lépett tizenegyből!

1950 áprilisának utolsó napján a születőben lévő Aranycsapat az ország akkor első számú pályáján, az újpesti Megyeri úton (47 000 néző előtt!) 5:0-ra kiütötte a gyengélkedő csehszlovákokat. Még Henni Géza védett, a búcsújához közeledő, újpesti Balogh II Sándor szerepelt jobbhátvédként, Bozsik József kispesti párja, Bányai Nándor volt a balfedezet, s klubtársuk, Babolcsay György lépett pályára balszélsőként, egyébként a helyére az első félidő hajrájában Szilágyi I Gyula, a Vasas csatára állt. Utóbbi szerzett egy gólt is, de „a munka dandárját” a néhány hónappal korábban megalakított Bp. Honvéd csatárzsenijei végezték el: Kocsis Sándor és Puskás Ferenc is két-két gólt szerzett. Két héttel később a csapat kikapott Bécsben az osztrákoktól, de aztán június 4-én, Varsóban megkezdte nagy sorozatát, amelyet – az akkori számolás szerint – csak 1954. július 4-én, a berni vb-döntőben tört meg vereség.

Tizenegy évvel később (1961. április 30-án) világbajnoki selejtező esett erre a napra. A Grosics – Mátrai, Sipos, Dalnoki – Solymosi, Kotász – Sándor, Göröcs, Kuharszky, Tichy, Fenyvesi dr. tizenegy már az első félidőben három gólt szerezve könnyű győzelmet aratott a hollandok ellen Rotterdamban. (3:0, gólszerző Sándor, Fenyvesi dr., Tichy.) Az Oranje híre jobb volt, mint a mutatott teljesítménye, de ennél is fontosabb, hogy Baróti Lajos együttese remek napot fogott ki. A magyar csapat két hét alatt két világbajnoki selejtezőt nyert meg, s fél lábbal már a Chilébe vívő repülőgépen volt. 

1976-ban Baróti Lajos úgy gondolta, a vidéki klubok legjobb játékosait is érdemes beépíteni a válogatottba. Különösen jó apropót adott ehhez a Videoton nagyszerű bajnoki szereplése. A svájciak elleni, lausanne-i mérkőzésen Kovács László, Nagy III János, Kovács József, Csongrádi Ferenc és Májer Lajos képviselte a fehérvári klubot, Kerekes Attila a Békéscsabát, Kereki Zoltán pedig a Haladást. Utóbbi kettő, miként a Vasas szélsője, Kovács István, újoncként lépett páyára. A főszerep azonban nem nekik, hanem az újpesti szélsőnek, Fazekas Lászlónak jutott, aki a 43. percben szerzett góljával eldöntötte a mérkőzést. A hetvenes években a magyar válogatott háromszor nyert 1-0-ra a helvétek ellen, s mind a három gólt Fazekas László szerezte!

Egy évvel később még fontosabb mérkőzést vívott a válogatott: világbajnoki selejtezőt a szovjetek ellen, a Népstadionban! Hetvenezer néző előtt a Gujdár – Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. – Nyilasi (Török), Pintér, Zombori – Pusztai, Kovács I., Várady (Fazekas) összeállítású magyar csapat 2-1-re győzött. Nyilasi Tibor szerezte az első, majd Kereki Zoltán a második gólt, a grúz David Kipiani csak a 89. percben szépített. A csúcsformában játszó Kerekinek az volt az ötödik gólja a válogatottban, annál többel a pályára lépettek közül akkor csak Fazekas, Várady és Nyilasi jegyzett. A szovjetek elsősorban a moszkvai és a tbiliszi játékosokra építettek, a két évvel korábban (éppen a Ferencváros ellen) KEK-győztes Dinamo Kijevből mindössze négyen játszottak. 

1980-ban Kassán játszott a Lakat Károly által irányított magyar válogatott április utolsó napján. A Katzirz – Paróczai, Bálint, Garaba, Tóth J. – Pál J., Nyilasi, Zombori – Fazekas, Törőcsik ,Várady tizenegy, amelybe később az akkor már tatabányai Kovács István is beállt, 1-0-ra kikapott az Európa-bajnoki cím akkori védőjétől. A gólt Európa egyik legjobb balszélsője, Zdenek Nehoda szerezte, de magyar szempontból még ennél is fontosabb, hogy ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben Garaba Imre. 

Svájc ellen nem csak 1976-ban, hanem 1997-ben is játszott a magyar válogatott április 30-án. Tizenöt évvel ezelőtt egyetlen gólt hozott a zürichi mérkőzés, azt egy magyar edző (a nemrégiben elhunyt Pázmándy Péter) által felfedett, török-svájci Kubilay Türkyilmaz szerezte. Csank János együttesében egyébként mindössze három légiós (Bánfi János, Urbán Flórián és Klausz László) kapott helyett, s a csapat a svájci vereség ellenére is végül elérte a pótselejtezőt, megelőzve az 1996-ban még Eb-résztvevő helvéteket is. 

Legutóbb 2003. április 30-án játszott a válogatott mérkőzést április 30-án. A Megyeri úton nem jelentett gondot Gellei Imre együttesének a luxemburgiak legyőzése. Ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben az akkor már a Sturm Graz játékosaként meghívott Szabics Imre, méghozzá remekül: újonc létére egy félidő alatt két gólt szerzett. A Király (Babos) – Salamon, Dragóner (Bódog), Juhár – Tokody, (Miriuta), Lipcsei, Lisztes (Zavadszky), Gera (Szabics), Löw (Füzi Á.) – Kenesei (Tóth N.), Tököli (Kabát) összeállítású együttes további góljait Gera Zoltán, Lisztes Krisztián és Kenesei Krisztián szerezték.