Illovszky Rudolf sírjánál koszorúzott a szövetség

Illovszky Rudolf születésének 100. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott az MLSZ és Testnevelési Egyetem a Vasas legendás játékosának és edzőjének sírjánál a Farkasréti temetőben. A sírnál Gellei Imre, egykori Vasas-edző és szövetségi kapitány személyes hangvételű beszédben idézte fel Rudi bácsi pályafutását, emberi nagyságát.

Az MLSZ koszorúját Berzi Sándor alelnök, Dunai Antal olimpiai bajnok labdarúgó és Gellei Imre helyezték el a síron. Koszorút, virágot helyezett el a síron a család mellett a Testnevelési Egyetem képviseletében Genzwein Ferenc kancellár, a Magyar Olimpiai Akadémia képviseletében Győr Béla főtitkár. Illovszky Rudolf egykori játékosai közül többek között Szentmihályi Antal, Komjáti András, Izsó Ignác, Tóth Bálint, Antal Péter is lerótta kegyeletét a megemlékezésen.

Az MLSZ által kiadott Helyünk a kupanap alatt című könyvben a Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly szerzőhármas így emlékezett a legendára:

„Soha, senki nem hívta Rudolfnak.

Keresztnevének hivatalos változata megmaradt a sajtónak, mert az ugye mégiscsak furcsa lett volna, ha a lapokban, a Vasas vagy a válogatott összeállításának végén, ez áll, edző: Illovszky Rudi, vagy szövetségi kapitány: Illovszky Rudi bácsi…

De nem is volt ő Rudolf egyetlen porcikájában sem.

A Rudolf az királyi, legalábbis hercegi, van valami nemesi hangzása és üzenete, viselője nem a hétköznapok halandója.

A „Rudi”, vagy a „Rudi bácsi”, az már egészen más.

Abban felsejlik bensőség, érződik a baráti, vagy a kollegiális viszony, a bácsis változatban pedig meg is fogalmazódik a feltétlen tisztelet.

Játékoskorában a lelátó népe egy emberként csak Rudizta. (…)

Volt egy különleges, talán senki máséhoz nem hasonlítható tulajdonsága: úgy tudott jelen lenni akkor is a Vasas-pályán, hogy a valóságban vidéken, külföldön, vagy éppen a Fadrusz utcai lakásában tartózkodott.

Az 1962-es átadás pillanatától úgy épült bele a XIII. kerületi stadion pályájába és a pálya valamennyi kiszolgáló egységébe, mint a kapufa, vagy a szertár, akkor is ott volt, amikor nem volt ott…

Hatalmas adománya ez az életnek, csak a kivételesen karizmatikus egyéniségeknek adatik meg valami hasonló.

Ha személyesen nem is tartózkodott a „terepen”, a szelleme mindig ott lebegett a klubház felett, ennek következtében a jelen voltak szinte minden szavukat, tettüket, mozdulatukat megpróbálták úgy kiejteni, formálni és végrehajtani, mintha Rudi bácsi látná őket.

Az angyalföldi pálya bentlakói (a mindenkori elnököktől a kölyök V. csere balszélsőjéig) minden korszakában úgy tekintettek rá, mint a katonák a vár kapitányára, nem is kellett mindig éppen a vezetőedzői posztot betöltenie ahhoz, hogy őt tekintsék a tábornoknak. Pedig vérbeli erzsébetvárosi, pontosabban Almássy téri „krapek” volt, mindig készen egy kis bunyóra, hirigre, balhéra, csavargásra.

Nem volt vasasabb Vasas-játékos, vagy vasasabb Vasas-edző nála.”

ILLOVSZKY RUDOLF

Született: Budapest, 1922. február 21

Elhunyt: Budapest, 2008. szeptember 23.

Posztja játékosként: szélső

Játékos-pályafutása klubjai: MTK (1933–1941), Nemzeti SC (1941), Vasas (1941–1943, 1945–1946, 1946–1955), közben SK Bratislava (1946)

Sikerei: Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1955), Balkán Kupa-győztes (1947)

Válogatottság: 3/0 (1945. augusztus 19.–1948. május 23.)

Edzőként

Pályafutása: Vasas ifjúsági csapata (1954–1956), Vasas (1957–1963), a magyar válogatott pályaedzője (1963–1966), Vasas (1965), szövetségi kapitány (1966–1967), Vasas (1967–1969), Pierikósz Katerini (1970–1971), szövetségi kapitány (1971–1974), Vasas (1974–1977), Admira Wacker (1978–1979), Pierikósz Katerini (1980–1981), Vasas (1982–1983, 1985–1986), Elche CF pályaedző (1989–1990), Vasas (1995)

Sikerei: négyszeres bajnok (1961, 1962, 1965, 1977), Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1986), kétszeres KK-győztes (1962, 1965), BEK-elődöntős (1958), Eb-negyedik (1972), olimpiai ezüstérmes (1972).