Hetvenéves az „Aranyújpest” szigorú embere

2015. május. 26., 16:23 |

Ma ünnepli a hetvenedik születésnapját Noskó Ernő, az Újpesti Dózsa hétszeres bajnok, olimpiai aranyérmes labdarúgója.

Noskó Ernő 1945. május 26-án született Cserhátszentivánon. Négyéves volt, amikor a családja a piciny, Nógrád megyei településről Újpestre költözött.1958-tól a Vasas Izzóban futballozott,

1964 novemberében igazolta át az Újpesti Dózsa, 1965-től játszott az első csapatban balfedezetet. Sikert sikerre halmozott a lilákkal. Hétszeres magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975), kétszeres ezüstérmes (1967, 1968), egyszeres bronzérmes (1965), kétszeres MNK-győztes (1969, 1970). Mint az adatsorból kiderül, két duplázásnak is részese volt (1969, 1970), tetejébe mindkét Magyar Népköztársasági Kupa-finálét végigjátszotta. 1969-ben VVK-döntőt veszített az Újpesttel a Newcastle United ellen. Az 1973–1974-es BEK-szezonban a legjobb négy közé jutott a Dózsával, a legrangosabb európai serleg döntőjétől a későbbi győztes Bayern München ütötte el a lila-fehéreket.

Noskó Ernő 1974 őszéig erősítette az Újpestet, s a színeiben 246 mérkőzésen 4 gólt szerzett.

Mikor a Megyeri úton „öregnek” titulálták, elment Budafokra, ahol négy évig játszott (1974 őszétől 1978-ig). 1978-tól 1980-ig a Chinoin Gyógyszergyárban futballozott, s a BLSZ II-ben Borbély László volt az edzője.

Az első hivatalos válogatottsága 1969. május 25-én balul sikeredett a számára, mert a Magyarország–Csehszlovákia (2:0) világbajnoki selejtező 18. percében megsérült, s a helyére Farkas János állt be. 1971. november 14-ig összesen 15 meccset vívott a nemzeti tizenegyben.

Korábban, még 1964-ben háromszor pályára lépett az ifjúsági válogatottban. 1966-ban és 1967-ben kétszer-kétszer bevetették az utánpótlás-válogatottban. 1967-ben hatszor, 1972-ben négyszer B-válogatott is lehetett. 1968-ban az olimpiai gárda nyolc meccsén számítottak rá. Tagja volt a Mexikóban aranyérmet nyert együttesnek. 1971-ben egyszer viselte a Budapest-válogatott felszerelését. 1969 és 1972 között az A-válogatott keret tíz (nem hivatalos) találkozóján lépett porondra.

Visszavonulása után, nyugdíjazásáig, vendéglátósként dolgozott.