Hatvanéves Katzirz Béla

Bár budapesti születésű, Pécsen nőtt fel, a helyi Ércbányászban kezdett futballozni 1963-ban. Nagy termetű, erős felépítésű, harcias játékos volt, aki a kapusposzt mellett még 18 évesen, 1971-ben is játszott középcsatárt a klub NB II-es együttesében. „Harcos alkatom miatt hamar véget ért mezőnyjátékosi karrierem” – tette hozzá ősszel, az mlsz.hu-nak adott interjújában.

1973-ban, a Pécsi MSC megalakításakor került a város első számú klubjába, hamarosan kiszorította a kapuból a kor egyik legjobb kapusát, Rapp Imrét. Bő tíz éven keresztül szerepelt a piros-feketéknél, 197 élvonalbeli mérkőzésen őrizte a hálót. Az 1978-as világbajnokságot követő őszön, a szovjetek elleni, budapesti Eb-selejtezőn bekerült az A-válogatottba is, 1981 nyaráig ő volt az első számú kapus, majd a következő szezonban csak egy meccsen védhetett (azt ráadásul, egyáltalán nem miatta, 2-1-re elveszítette a csapat a Népstadionban Peru ellen), „csak” tartalékként vett részt a spanyolországi Mundialon is. Utána ellenben visszakerült a kapuba, s a következő idényben ismét ő volt az első számú magyar kapus.

A portugálok elleni, coimbrai mérkőzésen (0-0) olyan jól védett, hogy nem sokkal később szerződést ajánlott neki a lisszaboni Sporting CP. Katzirz Béla, alig túl a harmincon, belevágott a légióskarrierbe. Az első szezonja remekül sikerült, a másodikban sokat volt sérült, aztán az 1985–86-os idényben hazatért. Ám, hogy megbecsülik őt mindmáig a Sportingnál, arra jó példa, hogy a zöld-fehér klub őszi, székesfehérvári látogatásakor a klub díszvendége volt a mérkőzésen. Arról pedig, hogy neki mit jelentett a Sporting, elég annyi, hogy Skype-címében benne van a "sporting" szó.

Az 1985-ben jogi diplomát szerzett kapus 1986 őszén, a PMSC egy kupamérkőzésén állt utoljára kapuban, azóta ügyvédként dolgozik. Fia, Katzirz Dávid is élsportoló, válogatott kézilabdázó lett.

---