Hatvanéves a Vasas rekordere

Győri születésű, a helyi Dózsa volt a nevelőegyesülete, de már tizenhét évesen Angyalföldre, a vasashoz került. Még kiskorú volt (17 éves és 9 hónapos), amikor a Haladás ellen bemutatkozott az NB I-ben. A Vasas éppen az átalakulás, ha úgy tetszik, a generációváltás időszakát élte, s bár többen is játszottak még az 1966-os bajnokcsapatból, Machos Ferenc edző már a jövő gárdáját is építette. A Tamás – Török, Váradi Ottó, Vidáts, Lakinger – Menczel, Kovács Ernő – Molnár, Puskás, Takács, Várady Béla tizenegy kezdett, Komjáti a második félidő elején, Antal Péter a 70. percben állt be. A meccs 2:2-re végződött, két olyan fiatal szerezte a piros-kékek góljait, aki mindössze a második NB I-es meccsén játszotta: Várady Béla és Kovács Ernő. Az újonc cserevédő további négy találkozón játszott még az idényben, az utolsón, a Komló ellen szerezte az első gólját.

A következő idényben bajnoki harmadik lett, az is maradt a legjobb helyezése az 1977-es bajnoki címig. Az NB I történetének eddigi utolsó Vasas-aranyát a Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács István, Izsó, Várady alaptizenegy harcolta ki, öten (Komjáti, Gass, Zombori, Müller és a gólkirály Várady) minden mérkőzésen játszottak. 1980-ban és 1981-ben újra harmadik lett a Vasas. Azokban az években nagyszerűen szerepelt a Magyar Népköztársasági Kupában is az angyalföldi együttes: az 1973-as elsőség után 1980-ban második, 1981-ben újra első lett.

Komjáti András 1973-ban és 1974-ben rendszeresen játszott az utánpótlás-válogatottban, 1980-ban bekerült az olimpiai válogatottba, majd 1981. június 6-án – a Puskás Ferenc első hazatérése miatt is emlékezetes napon – játszott az A-válogatottban az angolok elleni világbajnoki selejtezőn.

Az 1985–1986-os szezont, majd a következő őszt Görögországban, a Pierikosz Katerininél töltötte, aztán visszatért Angyalföldre. Első bajnokiján, a szülővárosában, két gólt szerzett a Rába ETO ellen. 1990-ig játszott a Vasasban, utolsó, 435. mérkőzése a Vác elleni bajnoki volt május 19-én. Rengeteg emlékezetes mérkőzése volt ezek között – de az egyik legemlékezetesebb egy különleges bajnoki. Az 1989-es, szegedi osztályizó, amelyen a Vasas élvonalbeli tagsága volt a tét. A mérkőzésről így írt Hegyi Iván a Dénes Tamással és Lakat T. Károllyal közösen jegyzett, az MLSZ gondozásában a napokban megjelenő könyvben: „Abban, hogy mégsem esett ki a Vasas, a gondviselésen és Szabó kezén túl a szegedi tizenegyest meghökkentő nyugalommal értékesítő Szabadi, valamint az „erőszakos” Komjáti játszotta a főszerepet. Az akkor már harminchat esztendős labdarúgó, aki minden idők legtöbb első osztályú mérkőzését jegyző Vasas-játékosa, a második félidő közepén „fűzni” kezdte Mészöly Kálmánt, hogy hadd menjen előre. „Meg ne próbáld!” – harsogott az edző a kispadról, de a védő nem adta fel: újra és újra kérlelte a trénert. Mivel a 0-0 semmit nem ért – idegenben elért góljával a Szeged került volna az NB I-be –, Mészöly az utolsó tíz percben megengedte, hogy a szereplési csúcstartó kivételesen csatárt alakítson, a találkozó utolsó akciójában így kaphatott labdát a balszélen a hátvéd.” Beadása után született a bünttő, amelyet aztán Szabadi értékesített.

Négy olyan edzővel dolgozott a Vasasnál (Baróti Lajossal, Illovszky Rudolffal, Kovács Ferenccel és Mészöly Kálmánnal), akik szövetségi kapitányként irányították a válogatottat. Mindannyiuknál alapembernek számított.

Komjáti András a visszavonulása után edzőként kezdett dolgozni, volt a Vasas és az MTK pályaedzője, aztán a Vasas, a Debreceni VSC, újra a Vasas, a Matáv Sopron, a Felcsút SC, a Vasas korosztályos, majd első csapatának, aztán a Videoton II-nek is az edzője. Mostanság Békéscsabán, a helyi NB II-es együttest irányítja. Idén júniusban Bay Béla-díjjal tüntették ki.

---