Hatvanéves a valaha volt egyik legnépszerűbb fradista

A zöld-fehérek nevelése, 13 hónappal idősebb bátyjával, Ferenccel együtt lépkedett előre a Fradiban a korosztályos csapatokban. hamar kitűnt kiváló technikai képzettségével, az átlagot messze meghaladó, kivételes rúgótechnikájával. Később szinte ez lett a „védjegye”, ha manapság megemlítik bárhol a nevét, klubhovatartozástól függetlenül a szurkolók csodálattal vegyes tisztelettel emlékeznek tért ölelő indításaira, „fordításaira”, lövéseire.

Tagja volt a 11 év után ifjúsági bajnoki címet szerzett Fradinak, ő volt az új generáció egyik vezéralakja a másfél évvel fiatalabb Nyilasi Tibor mellett. 1973 februárjában, egy Dunaújváros elleni MNK-meccsen játszott először tétmérkőzésen a Ferencvárosban, Csanádi Ferenc volt akkor az edző. Aztán Dalnoki Jenő nagy fiatalításba kezdett a zöld-fehéreknél, Ebedli pedig egyre inkább vezéregyénisége lett az „új” csapatnak. Erre az időszakra – természetesen amellett, hogy sikerült megtörni az Újpesti Dózsa nagy sorozatát az 1976-os bajnoki címmel, illetve hogy 1975-ben KEK-döntőt játszott a Fradi – a „nagy fiatalítás” címszóval emlékeznek a terminus tanúi.

Dalnoki Jenő e korszakbeli debütálása egybeesett Viczkó Tamás és Magyar István NB I-es bemutatkozásával, az idény során átesett a tűzkeresztségen Kelemen Gusztáv, Onhausz Tibor és Takács László, s játszott a korábban csak egy bajnokin pályára lépő, még tizenéves Nyilasi Tibor, valamint Ebedli Zoltán is.

A korszak legnagyobb feltűnést keltő eredménye a Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjébe jutás volt, a társai által Ebinek, vagy Ebédlőnek becézett középpályás a sorozatban két találkozón lépett pályára. Alapember volt ellenben az 1976-os bajnoki Fradiban, a következő keretben (a név után a szereplési számok): Hajdu József 25 – Martos Győző 29, Bálint László 30, Rab Tibor 30, Megyesi István 24 – Ebedli Zoltán 30, Nyilasi Tibor 28, Mucha József 26 – Pusztai László 25, Szabó Ferenc 29, Magyar István 27. Játszottak még: Kelemen Gusztáv 20, Juhász István 18, Branikovits László 8, Takács László 6, Kollár József 5, Viczkó Tamás 5, Vépi Péter 3, Staller János 2, Géczi István 1, Engelbrecht Zoltán 1. Tehát csak a két középső védő és Ebedli játszott minden találkozón!

Két évvel később Dalnoki Jenőt Friedmanszky Zoltán váltotta az edzői poszton – kevés Fradi-edző produkált olyan gyorsan eredményt, mint ő. Azonnal megnyerte a csapattal az argentínai világbajnokság miatt kicsit elcsúsztatott Magyar Népköztársasági Kupát, a Pécsi MSC 4-2-es legyőzésével. Nem egészen egy év múlva újra MNK-döntőt játszott a Fradi, igaz, akkor kikapott a Rába ETO-tól. Azzal a vereséggel lezárult egy különleges szakasz: 1974 és 1979 között - hat kiírásból mindössze egyszer - 1975-ben fordult elő, hogy a Ferencváros ne nyerje meg az MNK-t, vagy legalább ne végezzen a sorozatban a második helyen.

A bajnokságban már nem ment ennyire pazarul. Dalnoki Jenővel 1978-ban a kilencedik helyen zárt a csapat, Friedmanszkyval ugyan 1979-ben második lett, de az aranyra nem volt esélye. Főleg nem 1980-ban, amikor újra visszaesett és csak hatodik lett.

Ezek után nyilvánvaló volt az edzőváltás – Friedmanszky korábbi játékostársa, Novák Dezső vette át a csapatot. Az egykori világválogatott jobbhátvéd Dunaújvárosból tért vissza az Üllői útra, a Kohászból jó középcsapatot formált az évek során. A Fradiból pedig bajnokot! Különleges volt az idénykezdet: a zöld-fehérek 1-0-s félidő után egy nyolcast lőttek a mester korábbi csapatának, a Dunaújvárosnak. Ennek ellenére nem az őszi, hanem a tavaszi szezonban teljesített jobban a gárda: április elejétől június közepéig nyolc bajnoki mérkőzést nyert meg zsinórban. Az utolsó előtti fordulóban a Pécs elleni 4-0 meghozta az újabb bajnoki címet – a duplájával már 30 gólnál járó Nyilasi Tibor pedig az európai Aranycipő-verseny táblázatának élére ugrott. (Más kérdés, hogy a magyar bajnoki zárás után Bulgáriában a „megtáltosodott” Georgi Szlavkov megelőzte.) Ebedli Zoltán ebben a csapatban is kulcsszereplő volt. A keret: Kakas László 33 – Jancsika Károly 31, Judik Péter 34, Rab Tibor 28, Takács László 33 – Ebedli Zoltán 31, Nyilasi Tibor 34, Mucha József 29 – Murai Sándor 28, Szokolai László 29, Pogány László 34. Játszottak még: Koch Róbert 18, Major Ferenc 12, Mörtel Béla 12, Szepessy László 12, Mészöly Pál 11, Pusztai László 8, Horváth Róbert 7, Szabó Ferenc 7, Tepszics Ignác 2, Hajdu József 1, Zsiborás Gábor 1.

A nyolcvanas években a jó kezdést nem követte hasonlóan jó folytatás. Az 1981-es bajnoki címet nemzedékváltás s recesszió követte. Két ezüstérmet (1982, 1983) követően a Fradi a középcsapatok közé esett vissza, ezt már jelezte az 1983-as 12. helyezés, ami a klubtörténet legrosszabb bajnoki eredményét jelentette a magyar labdarúgó-bajnokságok kiírása, 1901 óta. Ebedli Zoltán klubot váltott: egyik legjobb barátja, Törőcsik András klubját, az Újpesti Dózsát választotta, miután úgy érezte, az Üllői úton nem kapja meg a neki kijáró megbecsülést. Egy évet töltött lila-fehérben, majd még egy szezonra visszatért a Fradiba. Búcsújakor a klubtörténet második, miután azóta Lipcsei Péter megelőzte, immár a harmadik legtöbb találkozón szerepelt játékosa. 559 hivatalos mérkőzés áll a háta mögött.

1986 után még az ESMTK, majd két svéd csapat a Syrianska Föreningen és az IF Södertälje játékosa volt, végül Burgenlandban, Oberdorfban zárta le játékos-pályafutását a kilencvenes évek elején.

A magyar válogatottban 1976 és 1983 között 12 mérkőzésen szerepelt. Pályafutása befejezése után edzői karrierje nagy részét a Fradi korosztályos csapatainál töltötte.

---