Északi nap – győztes világbajnoki elődöntővel

A svédeket Nagy József személyében magyar edző készítette fel, s dirigálta. Mint oly sokan, a húszas években külföldre rajzottak közül, ő is az MTK játékosa volt, majd Svédországba vetődött, aztán Olaszországban bukkant fel. 1932-ben megnyerte a Bolognával a KK-t, aztán a Genoát pallérozta, de 1934 nyarán, a régi ismeretségre tekintettel, dirigálta a svéd csapatot az olaszországi világbajnokságon. Miután nagyon jó benyomást tett ismét a svédekre, 1935-től már Északon dolgozott, hosszú éveken át az IK Brage edzője volt. A világbajnokság előtt megint őt kérte fel a szövetség a csapat irányítására, így ő meccselt a magyarokkal a párizsi elődöntőben. Ettől még, magától értetődően, nagyon jóban volt a honfitársaival, sőt – alkalmasint ma már ez is nehezen elképzelhető – a torna alatt ő mutatta be a csapatot és ismertette a felkészülést a Nemzeti Sportban. Azt írta: 'Ha Magyarország az elődöntőben majd Svédországgal találkozik, már készülhet is a döntőre. Nem tartom olyan erősnek a svédeket, hogy legyőzzék a magyarokat!'

Nem is tudták, pedig már az első percben megszerezték a vezetést, Arne Nyberg góljával. De a hátralévő 89 percben a magyarok szenzációsan futballoztak, Sárosi doktor és Zsengellér még a jók közül is kiragyogott. Mindketten lőttek gólt (az újpesti összekötő kettőt is), s még lőhettek volna a társaikkal még egyszer annyit. A korabeli beszámoló szerint 'Kétszámjegyű eredménnyel győzhetett volna a magyar csapat, ha nem tartalékolja erejét a vasárnapi döntőre'.

A Szabó Antal – Korányi Lajos, Bíró Sándor – Szalay Antal, Turay József, Lázár Gyula – Sas Ferenc, Zsengellér Gyula, Sárosi György dr., Toldi Géza, Titkos Pál összeállításban játszó magyar csapat Jacobsson öngóljával egyenlített a 20. percben, majd az első félidő hajrájára már megnyugtató előnybe került. Az addig a tornán minden magyar mérkőzésen gólt szerző Zsengellér Gyula és a sorozatban először játszó Titkos Pál is lőtt egy-egy gólt. A második félidő már 'jutalomjáték' volt, de Sárosi doktor és Zsengellér révén még növelte is előnyét a magyar válogatott. Az 5-1-es győzelemmel bejutott a vb-döntőbe, de ott aztán 4:2-re kikapott az olaszoktól. 

1957-ben ismét a svédek voltak az ellenfelek, de Stockholmban, barátságos mérkőzésen. Négy nappal a norvégok elleni selejtezőn elszenvedett vereség után a cél nemcsak az eredményes játék, hanem az 1958-as vb körülményeinek feltérképezése is volt, mindenki bízott abban, hogy a rossz rajt ellenére kijut a csapat a tornára. (Ki is jutott, megverte a folytatásban kétszer a bolgárokat, s egyszer, Budapesten a norvégokat.) A Råsunda Stadionban gól nélkül ért véget a mérkőzés, a Faragó – Kárpáti, Várhidi, Kotász védelem nem kapott, a Bozsik, Berendy fedezetsor, illetve a Tóth II, Machos, Tichy, Gilicz (Fenyvesi), Bencsics csatársor nem szerzett gólt. 

1993-ban meglepő, mi több, sokkoló vereséget szenvedett a magyar válogatott Reykjavíkban. Az 1992-es budapesti vereséget még kisiklásnak könyvelhettük el, az újabb izlandi lecke már magyarázhatatlan volt. A Puskás Ferenc által irányított válogatott, meglepően simán kikapott 2-0-ra. Eyjölfur Sverisson és Arnor Gudjohnsen, a házigazdák két sztárja lőtte a gólokat, mindkét félidőben egyet. A magyar válogatott a Petry – Telek – Simon T., Lőrincz – Pisont, Márton, Balog T., Urbán, Keresztúri – Orosz (Hámori) Hamar (Sallói) összetételű csapat ráaádásul az utolsó félórában tíz emberrel játszott Márton Gábor kiállítása miatt.