Elhunyt Tatár György

A miskolci születésű játékos az élvonalban 1973. március 4-én debütált és az idény minden mérkőzésén játszott. Szabó Géza edzőnél élte diósgyőri pályafutása legszebb éveit (1974–1981), kulcsembere volt a története legszebb korszakát élõ csapatnak.

„A Ferencváros, a régi nagy Fradi ellen játszottam első NB I-es meccsemet. Preiner Kálmán félidőben küldött be, azzal, hogy nekem kell fognom Albert Flórit. A nagy igyekezetben rögtön fölrúgtam, ráadásul még rá is estem. Nem is hagyta szó nélkül! - Szállj le rólam öcsi, förmedt rám - mert nyakon talállak csapni!
Iszonyú zavarban voltam, alig mertem ezután a közelébe menni. Ki is kaptunk 4-1-re, de mondom, az egy nagyszerű Ferencváros volt, Branikovics Lacival, Páncsics Mikivel, Szűcs Lajossal, Juhász Pistával” – mesélte később élvonalbeli bemutatkozásáról.

Az 1978–1979-es szezonban a DVTK a harmadik helyet szerezte meg a bajnokságban, 1977-ben és 1980-ban megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, 1981-ben második lett a sorozatban. Tatár György olyan emlékezetes mérkőzéseken szerzett nagyon fontos, többnyire győztes gólt, mint a Hajduk elleni hazai és idegenbeli győzelem, a Rapid elleni hazai meccs, a Dundee United elleni hazai találkozó (két gól!).

Kilenc kupamérkőzésen öt gólt szerezve jelezte, nemzetközi léptékkel mérve is megállta a helyét. A Veréb – Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi – Oláh, Tatár, Fükő – Borostyán, Görgei, Fekete tizenegy legendássá lett, nemcsak Diósgyőrben.

Az A-válogatottban az 1978-as világbajnokság utáni frissítés elsõ állomásán, a finnek ellen játszott először. 1979-ben játszott a legjobban: hat találkozón lépett pályára az A-válogatottban, s ezek közül ötön szerzett gólt! Tatár György 1983 tavaszáig 247 élvonalbeli mérkőzésen 51 gólt szerzett, majd Spanyolországba, a Castellana csapatához igazolt. Egy évet töltött ott, egy Achilles-ín-sérülés pályafutása idő előtti befejezésére kényszerítette.

Pályafutása során szerepelt az A-válogatottban (11 mérkőzésen, 5 gól), az olimpiai válogatottban (8 mérkőzésen, 3 gól), a B-válogatottban, az ifjúsági válogatottban. A DVTK együttesében végigjárta a "szamárlétrát". Az NB I.-ben 247 mérkőzésen 51 gólt szerzett, az NB II.-ben 26 találkozón 2 gólt ért el. Bajnoki bronzérmes (1978/1979), kupagyőztes (1976/1977, 1979/1980), az NB I./B bajnoka (1973/1974), a csapat házi gólkirálya (1977/1978, 11 gól; 1978/1979, 9 gól; 1979/1980, 13 gól) három alkalommal.