Elhunyt Szepesi György, az Aranycsapat tizenkettedik tagja

A labdarúgással az angyalföldi grundokon, gyermekként ismerkedett meg. Jóllehet tizenkét éves korától igazolt játékos volt alsóbb osztályokban, hamar belátta, hogy nem olyan tehetséges, mint az akkor világhírű magyar focisták. Úgy érezte, hogy a pálya széléről többet tud nyújtani a sportnak. 

Ez utóbbit szó szerint kell érteni, mert 1945-ben rádiós lett, és az oldalvonal mellett állva közvetítette a meccseket. Ezek közül alighanem a leghíresebb az 1953-as londoni 6:3, az "Évszázad mérkőzése", amelyet milliók hallgattak idehaza, Szepesire pedig ráragadt az elismerő minősítés: ő az Aranycsapat 12. játékosa.

– Annak köszönhető, hogy végigkísértem a zsenik útját. Mert ha már tizenkettedik játékos, akkor a szövetségi kapitány Sebes Gusztávot inkább megilleti a titulus, meg mindenkit, aki valóban tett a sikerekért. Magyarán túlzásnak tartom a címet, de ha már adták – nem vagyok álszerény –, tisztelettel köszönöm – mondta az elismerésről.

Szervezője volt a Magyar Rádió Körkapcsolás című műsorának, amely rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, és 1963-tól 2009-ig kíváncsi rádióhallgatók millióihoz juttatta el a magyar stadionok hangulatát. Ő honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter lelkesen, magas hőfokon együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, s kesereg balsiker, vereség esetén.

Az olimpiáról először 1948-ban tudósított, s sorozatban tizenöt ötkarikás nyári játékról közvetített egyedi stílusban az éteren keresztül. Egy híján félszáz magyar olimpiai aranyérem megszületésénél lehetett ott, az 1964-ben Tokióban győztes magyar vízilabda válogatott döntő mérkőzésén például egy ország kiáltotta vele: "Lőj, Dömötör!"

Emellett tizennégy labdarúgó-világbajnokságnak is a kommentátora volt, s bekerült a Guinness-féle Rekordok könyvébe. Ő ugyanis a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere, a 2005-ös Magyarország-Argentína barátságos futballmérkőzésnek csaknem napra pontosan hatvan évvel azután lehetett a rádiós szakkommentátora, hogy az 1945-ös magyar-osztrákon bemutatkozott sportriporterként.

Társadalmi megbízatásokat is vállalt: 1979 és 1986 között volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, elnöksége idején szerepelt utoljára a magyar labdarúgó-válogatott világbajnokságon, az 1986-os mexikói tornán. 1982-ben beválasztották a FIFA végrehajtó bizottságába, s tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak is.

Szepesi György munkásságát számos elismerés övezi: első magyar sportújságíróként kapta meg a Gerevich-díjat, birtokosa az Orth György-díjnak, az Aranytollnak, 2007 januárjában Kodály Zoltán közművelődési díjat vehetett át, 2004-ben lett a Prima Primissima-díj kitüntetettje, s ugyanebben az évben a Magyar Sportújságírók Szövetsége Életműdíjjal jutalmazta. Birtokosa a NOB Olimpiai Érdemrend Ezüst Fokozatának, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének is. 

2016 januárjában Szepesi György kapta a Magyar Labdarúgó Szövetség életműdíját az M4 Sport - Az Év sportolója gálán.

Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke így emlékezett Szepesi Györgyre:

– Szepesi György halálával egy korszakos egyéniség távozott a magyar labdarúgás és a magyar sport történetéből. Engem személyesen is mélyen érint elvesztése, mert nemcsak kitűnő rádióriporter, remek sportvezető, de nagyszerű ember is volt. Hatvan éven keresztül elképzelhetetlen volt nélküle labdarúgó-világbajnokság vagy olimpiai siker. Szenvedélyesen szerette a sportot és a sportolókat. Legfőbb érdeme az volt, hogy hozzáértő és szenvedélyes közvetítésein keresztül generációk szerették meg a futballt és a labdarúgókat. Szakértelmének és sportszeretetének köszönhetően sportvezetőként is a legnagyobbak közé emelkedett. Az MLSZ elnökeként a nevéhez fűződik, hogy két alkalommal is kijutott a magyar válogatott a világbajnokságra, Európa-bajnokságot nyert az ifjúsági válogatottunk, és szintén az ő vezetése alatt indult meg az a folyamat, hogy a legjobb magyar játékosok külföldön is megmérethették magukat, kipróbálhatták tudásukat és tapasztalatot gyűjthettek a profi világban. De a határon túl is rajongásig szerették – ezt személyesen is tapasztaltam a magyarlakta területeken. Az sem véletlen, hogy a FIFA-ban is vezető tisztséget töltött be. Halálával szegényebb lett a magyar sport, a labdarúgásunk, a kultúránk. Nagyon fog hiányozni.

Szepesi Györgyöt a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti. A családdal való egyeztetést követően temetéséről később történik intézkedés.