Elhunyt Géczi István

Géczi István 1944. március 16-án egy kis borsodi faluban, Sajóörösön született, a gyerekkora nagy részét egy közeli településen, a már Heveshez tartozó Zaránkon töltötte. Középiskolába ellenben már Egerbe, az ottani közgazdasági technikumba járt, ott kezdődött a pályafutása, az egri klubból került be az ifjúsági válogatottba. A korosztályában már jól ismert ifjú kapust a Vasas kivételével minden nagy klub szívesen szerződtette volna, ő a Ferencvárost választotta – egy életre.

1962. július elsején, 18 évesen került a zöld-fehérekhez, s alig több mint egy hónap múlva már az első csapatban, a Vasas elleni rangadón védhetett. 1975. szeptember 3-án búcsúzott, 504 hivatalos mérkőzéssel a háta mögött. Részese volt öt bajnoki címnek (1962-63, 1964, 1967, 1968, 1975-76), kétszer nyert Magyar Népköztársasági Kupát. Három nemzetközi kupasorozat döntőjében védhetett, 1965-ben nyert a Fradival a Juventus elleni VVK-döntőben, 1968-ban és 1976-ban második lett a zöld-fehérekkel a VVK-, illetve a Kupagyőztesek Európa Kupája fináléjában, előbbit a Leeds United, utóbbit a Dinamo Kijev ellen veszítette el a Ferencváros.

Számos nagyon emlékezetes mérkőzése volt, klubszínekben kiemelkedik ezek közül az 1974 októberi, Liverpool FC elleni 1-1, amelyen fantasztikusan védett. De kitett magáért a nemzeti mezben is: 23 válogatottsága közül talán a Maracanában, a brazilok ellen mutatta be a legnagyobb bravúrokat, – a nyolc világbajnokkal felálló aranyzöldek, soraikban Gérsonnal, Tostaóval és Rivellinóval, nem tudtak gólt lőni neki. „A magyar válogatottban Géczi hibátlanul – két ízben bravúrosan is – védett” – olvasható a Népsport másnapi számában Borbély Pál a mérkőzésről szóló tudósításában. A kitűnő kapus 1972-ben olimpiai ezüstérmet nyert Münchenben, előtte pedig szerepelt az A-válogatottal az Európa-bajnokság belgiumi négyes döntőjében.

Mindössze 32 évesen vonult vissza, pedig védhetett volna még, 1979-ben, az FC Bruges elleni búcsúmérkőzésen megmutatta, még mindig nagyszerű formában van. Igaz, építette közben a civil karrierjét, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem testnevelés tanszékén dolgozott, 1984-ben doktorálva a tanszék vezetője is lett. 1987 és 1990 között, már országgyűlési képviselőként, az élelmiszeripari kar dékán-helyettese is volt. 1990 után a rákospalotai Ifjúsági és Sportközpont igazgatója lett.