Elhunyt Berendy Pál, a Vasas legsikeresebb labdarúgója

A játékos haláláról hozzátartozói szerda reggel tájékoztatták az angyalföldi együttest.

A klub honlapján emlékeztetett: Berendy Pál játékosként ötször volt bajnok a Vasassal (1957, 1961, 1962, 1965, 1966), illetve Illovszky Rudolf vezetőedző segítőjeként még az 1977-es elsőségnek is tevékeny részese volt. Így a Vasas mind a hat bajnoki aranyérméből kivette a részét.

Bár eleinte csatárként is játszott, mégis „kőkemény védőként” vonult be a köztudatba, pályafutása során 382 élvonalbeli és 24 válogatott mérkőzésen lépett pályára 1956 és 1960 között . A bajnoki aranyérmek mellett további sikereknek is részese volt: egyszer nyert Magyar Kupát, négyszer Közép-európai Kupát, illetve szerepelt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában elődöntős csapatban.

Búcsúztató az Illovszky-stadionban
Berendi Pálra emlékeztek szeretett klubja otthonában szeptember 23-án. A búcsúztatón részt vettek volt játékostársak, edzők, barátok és szurkolók is. Az MLSZ-t Dunai Antal, Izsó Ignác, Gellei Imre, Csiki Károly és Bazsánt József képviselte. Az egykori legenda unokája meghatottan beszélt róla, milyen jó pedagógus, és ami talán még fontosabb, milyen remek nagypapa volt Berendy Pál. Az egykori válogatott labdarúgó, Puskás Lajos pedig arra emlékezett, csapattársának élete volt a Vasas, amely mezében 382 mérkőzésen lépett pályára.

Játékoskarrierjét követően edzőként is megfordult a Vasasban, amely munkásságát életműdíjjal ismerte el. Berendy Pál július ötödikén még ott volt az Illovszky Rudolf Stadion ünnepélyes átadóján.

A Vasas FC és a Magyar Labdarúgó Szövetség Berendy Pált a saját halottjának tekinti.

Az egykori legendára az mlsz.hu-n korábban megjelent beszélgetés részletével emlékezünk: 

– Pali bácsi, nem bántja, hogy ritkán emlegetik az Aranycsapat játékosai között? Pedig...
– Pedig 1952-ben eredetileg benne voltam a helsinki olimpiára utazó huszonkettes keretben. Egészen az utolsó körig. Aztán végül Sebes Gusztáv a ferencvárosi Kispéter Mihályt és engem hagyott ki a keretből.

– Mivel indokolta a döntését?
– Guszti bácsi azt mondta: „Még fiatal vagy, ráérsz, még sok olimpiára kimehetsz". Valóban, ekkor még csak 19 és fél éves voltam.

– Ha akár az 1952-es helsinki olimpián, akár két évvel később a vébén játszott volna, melyik poszt lett volna az öné?
– A balfedezeté, azaz Zakariás Józsefé. Ezt mai kifejezéssel nevezhetnénk beállósnak is.

– Tehát Bozsik József mellett szerepelt volna. Jól ismerte őt?
–  Mint játékost tökéletesen, korszakos egyéniségnek tartottam már akkor is. Emberileg kevésbé tudtam megismerni, mivel Cucu nagyon zárkózott volt. Zakariás Józsefet sem ismertem közelről.

– Róla mondták, az 1954-es vb-döntő előtti éjszakai „kimaradásért" úgy büntetett az akkori vezetőség, hogy soha többé nem lehetett válogatott.
– Ismerem én is ezeket a pletykákat, és az tény, hogy Zakariás a vb után valóban nem volt többet válogatott. A valódi okokat azonban nem tudom. Ő volt, aki először távozott az élők sorából az Aranycsapat tagjai közül. Rejtélyes halála volt, borotválkozás közben szívinfarktust kapott, és fiatalon (47 évesen) ment el.

– Helsinki és a világbajnokság kimaradt, de huszonnégyszer azért bekerült az Aranycsapatba...
– Nyilván szép lett volna a klasszikus Aranycsapat tagjaként játszani, ugyanakkor az is nagy szó, hogy huszonnégyszer bekerülhettem a magyar válogatottba. Az 1956-os év volt a legkedvesebb időszakom. Soha nem felejtem el azt a négy csodálatos mérkőzést, amikor Belgrádban 3:1-re legyőztük a jugoszlávokat, Moszkvában 1:0-ra a szovjeteket, Párizsban 2:1-re a franciákat és Bécsben 2:0-ra az osztrákokat. Óriási sorozat volt, ezen belül is a legemlékezetesebb számomra az a bizonyos moszkvai meccs.

– Miért? 
– Mert az egész Aranycsapat attól a rosszindulatú pletykától szenvedett, hogy az oroszokat nem szabad legyőznünk.

– 1956 őszét írtuk...
– Ez a meccsen egyáltalán nem volt érezhető. Mármint a játékon. De tudod, már benne volt a levegőben a forradalom szele. Én azonban életem egyik legszebb pillanatával voltam elfoglalva, hiszen májusban megszületett a fiam, Palika. Tudod, én hadilábon állok az évszámokkal, meg hogy mi mikor volt, de ezekre a dátumokra pontosan emlékszem. Mint ahogy 1954. szeptember 14-re is.

– Ez valamilyen világbajnoksághoz kapcsolódó esemény volt?
– Nem egészen. A feleségemmel való házasságkötésünk napja, amely talán életem legboldogabb napja volt a gyerekeim születésének napjaival együtt.